Van másként, lehet másképp is!
Szabó Évit sok-sok évvel ezelőtt ismertem meg egy gesztusa alapján.
Egy Hajdó István plébánosról készült filmemet küldtem el az Erdélyi Magyar Televízió vallási műsorának, amit akkor ő szerkesztett. Addig nem ismertük egymást. De ő vette a fáradságot és írt az anyag bejátszását követően. Hogy köszöni és értékeli a filmben megütött személyes hangvételt. Addig nem ismertük egymást. De akkor ez a pár gondolat nagyon jólesett. Nem felétlenül a dicséret, sokkal inkább a figyelem esett jól. Az, hogy úgy érezhettem pár percig, mint aki nem a dzsungelben él, ahol folyton a támadásra kell figyelnie.
Később személyesen is találkoztunk Évivel, megismerkedtünk. Így jutott eszembe, vajon most épp hol van, mit csinál. Megkérdeztem, lenne-e kedve velem beszélgetni. És nem bántam meg. Mert nagyon inspiráló, hogy valaki elszánja magát egy doktori iskola elvégzésére és nekilát. Akár ötvenplusz évesen. Vagy még később. A panaszkodás, a sajnálkozás helyett. Hallgassátok, hallgassák szeretettel Szabó Éva történetét, jó időtöltést kívánok hozzá.
