Trianon íze: a pacallevestől a ciorbă de burtáig
“Pacalregényt” írt Cserna-Szabó András, aki azt állítja: csak magyar nyelvterületlen szokatlan, hogy gasztronómiai témán keresztül ír valaki társadalomtörténetet.
A pacal kiváló “alapanyag” ehhez, derül ki az alábbi beszélgetésből: hiszen az “osztályharc” és a kulturális-etnikai határok is meghatározzák a helyét. Karrierje kezdetén még az olcsó, legkönnyebben elérhető húsféle volt, a szegény ember étele. Mára ínyencséggé vált, ételkülönlegességgé, de nem mindegy, hogy hol és hogy készítik.
Az első világháború után Magyarországon mindent elsöpört a pacalpörkölt, a Tanácsköztársaság napjainak kedvelt étke volt. A világháború előtt és után azonban a “fehér pacalleves” volt divatban, ez az – mondja az Értsünk Szót vendége – amely ma is egyesíteni tud magyarokat és románokat, annyira kedveli mindenki Közép-Kelet Európában.
A pacal körüli rádiós sétából kiderül: a trianoni döntés ízbeli határokat is vont. Magyarország a paprika országa, míg Erdély a zöldfűszereké: aki ennél mélyebben belekóstolna, mit jelent az impériumváltás, hallgassa meg Cserna-Szabó Andrást arról is, miért nincs magyar gasztroforradalom, ha van.