Transzgenerációs terhek, avagy női sorsok Elise Wilk: Alaszka című drámájában
Sorsszerűség, felmenőink életének, cselekedeteinek hatása a mi életünkre is – ezeket a kérdéseket járja körül Elise Wilk: Alaszka című drámája, amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban láthat a közönség, a Tompa Miklós Társulat színészeinek előadásában, a Yorick Stúdióval közös produkcióként.
Elise Wilk nemcsak női sorsokat fűz össze, hanem a történelem, a múlt is hangsúlyos szerepet kap drámájában. Az elmúlt 60-70 esztendő diktatórikus eseményeibe ágyazva jelennek meg előttünk családtörténetek, női sorsok. Ugyanakkor ott van az örökös belső emberi küzdelem is, amit mindannyian megvívunk, életünkben, és ki tudja, talán a halálunk előtti másodpercekben.
Félresiklott életek, megbánt pillanatok és cselekedetek, elmaradt bocsánatkérések és soha le nem folytatott beszélgetések. Apróságoknak tűnő tettek, amelyek azonban lehet, hogy egészen más útra terelnek életeket. Vagy az is lehet, hogy sorsunk meg van írva? Vagy mégiscsak befolyásolhatjuk azt? Ki tudja.
Rendező: Sebestyén Aba, zeneszerző: Cári Tibor, díszlettervező: Sós Beáta, jelmeztervező: Dobre-Kóthay Judit.
Az alábbiakban Sebestyén Aba rendezővel, és a Viktóriát alakító Berekméri Katalinnal, a lányát, Anitát játszó Gecse Ramónával és B. Fülöp Erzsébettel, a csodás Alaszkával beszélgetünk.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
