Támogatás és támadás. Női civilszervezetek az illiberális demokráciákban
Támogatás és Támadás címmel szerkesztett online is letölthető kötetet a női érdekvédelemmel foglalkozó civilszervezetekről Fejős Anna és Szikra Dorottya. Azt vizsgálták, hogyan működnek ezek a szervezetek az illiberális rezsimekben.
Interjúnkban elhangzik: az illiberális rendszerek kiemelt ügyként kezelika “családpolitikát”, de elsorvasztják a nőpolitikai intézményeket, kezdeményezéseket és jogi hátteret. A női érdekvédelmet biztosító civil szervezetek munkáját, támogatását is ez a kettősség határozza meg. Vannak olyan szervezetek, amelyeket kiemelten támogatnak az illiberális rezsimek és vannak olyanok, amelyeket mellőznek vagy egyenesen büntetnek. Hogyan hat ez a megkülönböztetés a nőjogok védelmére? A civilszervezetek együttműködésére?
A családvédelemért dolgozó kezdeményezéseket az állam összeköti a “nemzetpolitikával”, és bizonyos értelemben ki is sajátítja ezeket. A női -férfi egyenjogúsítást viszont az illiberalizmus elutasítja, és azokat, akik ezt az egyenjogúsítást képviselik kiszorítják a családjogi egyeztetésekből, érdekképviseletből. Utóbbiak ellen különböző retorikai és intézményes támadások zajlanak – figyelmeztet Fejős Anna, a kötet szerkesztője. Emiatt a taktika miatt jött létre a “gender ideológia” elleni támadássorozat az utóbbi években. Bármilyen kezdeményezés, amely egyenjogúsítás párti megbélyegezhető a “gender ideológiával” és diszkreditálható ebben a rendszerben.
“Gongósodnak” a civilszervezetek – teszi hozzá Szikra Dorottya, ami azt jelenti, hogy soha nem látott mértékű támogatást kapnak bizonyos érdekvédők, hogy anyagi értelemben elveszítik az önállóságukat, politikailag viszont függővé válnak. Az érdekvédelmi munkát így elvégezhetik ugyan, a civil tevékenység és identitás megmarad, de eltűnik a kormánykritika és a hatalom civil ellenőrzése. Az állam “fojtogató ölelésében” működnek ezek a kezdeményezések.
A kormány a civilszervezetek “kivásárlásával” a saját politikáját legitimálja, megjelennek azok a szervezetek, amelyek elsődleges céljuknak a kormány politikájának a képviseletét tekintik – hangzik el az alábbi beszélgetésben.
Ez a szervezeti és politikai átrendeződés a nőjogi érdekképviselet töréspontjait, vitáit is alapvetően befolyásolja. Az Orbán kormány például támogatta a családvédelmet, és a nők munkába állását, foglalkoztatását. Azokat a baloldali, vagy akár jobboldali, kapitalizmus ellenes kezdeményezéseket viszont mellőzték, amelyek szerint nem a nők munkáltatása, foglalkoztatása az elérendő cél, nem a GDP női munkaerővel való növelése a hatékony stratégia. Másik fontos választóvonal az abortusz kérdés: a kormány által támogatott szervezetek akkor sem állnak ki az abortusz jog mellett határozottan, ha egyébként azt támogatandónak, fontosnak tartják.
A törésvonalak, a támogatáspolitika terén tapasztalható különbségek miatt nő a távolság a civilszervezetek között, és csökken az együttműködés esélye.
A nem támogatott civilszervezetek közül vannak olyanok, amelyek Szikra Dorottya szerint “alámerülnek”, túlélésre játszanak. Vagy éppen csatlakoznak piaci szereplőkhöz, akik a megtámadott szervezeteket segítik, támogatják, akkor is, ha a támogató eredetileg nem foglalkozik nőjogi érdekérvényesítéssel. Ebben a spektrumban szélesedik a társadalmi együttműködés. A korábban Budapestre koncentráló, középosztálybeli nőkkel foglalkozó szervezetek közös hangot találtak az egyéb kitaszított csoportokkal. Vidéken indítottak programokat, alulról építkeznek, személyes hálózatokat építenek, például a roma nőkkel. Ez lehet az egyik útja a női civil szervezetek megújulásának, megerősödésének az illiberális rezsimekben.
A Fejős Annával és Szikra Dorottyával készített teljes beszélgetés itt hallgatható meg:
