Otthonos idegenség – Látó Tábor 3.
Gondolkodtak-e már azon, hogy hogyan adhatnánk vissza, mondjuk finnül, a székely nyelvjárás egyes elemeit, vagy hogyan fordítsuk lengyelre az odalopakodik szavunkat? A konkrét példákat általánosítva: hogyan tegyük ismerőssé, érthetővé, megragadhatóvá mások számára kultúránkat, nyelvünk gazdagságát egy másik nyelv tolmácsolásában? Vagy a Látó Szépirodalmi Folyóirat szóhaszálatában, hogyan tegyük otthonossá az idegenséget? A Látó Szilágybagoson megszervezett harmadik írótáborában megtették.
Következtetés: ez az oximoronként is kezeléhető szókapcsolat – az otthonos idegenség -, ha feloldásra is vár semmiképp sem olyanra, melyben kioltják egymás minőségeit. Akkor hát mégis hogyan, vagy egyáltalán mire gondoltak a látósok, amikor az augusztus 8-a és 11-e között Szilágybagoson megrendezett tábor címéül választották. Szabó Róbert Csaba írót, a Látó szerkesztőjét, a tábor főszervezőjét hallják, aki az imént felvázoltaknál szélesebb kontextusba helyezi a tábor mottóját.
A tábor kiemelt vendégei Törökországból, Szerbiából, Finnországból és Lengyelországból érkező műfordítók voltak. A Dánél Mónika által vezetett A nyelv, ami összeköt nevet viselő beszélgetésük ritka és egyedi alkalmat biztosított az írók számára is bepillantani a műfordítás különleges világába. Dánél Mónika irodalomtörténész 5 évig szervezte a József Attila Kör műfordítói programját, majd 8 évig volt a Balassi Intézet jelenleg is futó műfordító programjának koordinátora. Így nem csoda, hogy a Látó munkatársai őt kérték fel a tábor műfordítókat megszólító beszélgetéseinek megszervezésére, moderálására. Dánél Mónikával a szilágybagosi tábor második estéjén beszélgettünk. Találkozásunkat a tücskök, bogarak zenéje kísérte.
Lengyelországból két fordító is Szilágybagosra utazott, hogy kollégáival a főként a kortárs magyar irodalmi művek fordítása során felmerülő problémákról konzultáljanak. Tahti Schmidt Finnországból érkezett, eddig hét kötettel gazdagította a finn nyelven megjelenő magyar irodalmat.