Molnár Zsolttal elemeztük az amerikai országjelentést
Az amerikai külügyminisztérium tegnap nyilvánosságra hozta szokásos évi emberi jogi jelentését, amelyben 46 oldalon keresztül taglalja a romániai emberi jogi problémákat. Ha ez a jelentést összevetjük, mondjuk az öt évvel ezelőttivel, az az érzésünk, hogy olyan sok minden nem változott, csupán a példák másak. Rövidnek számít 5 év, valóban lassú a haladás ritmusa vagy túl nagyok az elvárásaink? Mondjuk jómagam úgy gondolom, hogy emberjogi kérdésekben nem lehet megelégedni az átmenővel vagy ahogy Bush elnök fogalmazott a kétezres évek közepén: „az emberi méltóság el nem vitatható igényeiről” nem kerülhetjük meg.
Az országjelentések a kormányok teljesítményét vizsgálják abból a szempontból, hogy a gyakorlatban miként valósítják meg az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeiket. Condoleezza Rice, a Bush-kormány külügyminisztere mondta azt, hogy „Az ENSZ nyilatkozatban rögzített ígéretek mind nem teljesíthetők egyik napról a másikra, de e sürgős munka nem tűr halasztást.” Románia ebben a sürgős munkában hogy áll? Mennyire vagyunk egy ideális állapottól? Az emberi jogok ugyanis tiszteletet biztosítanak számunkra, de arra is köteleznek, hogy mi is tiszteljünk másokat. És igazából akkor ébredünk rá, hogy mit is jelentenek, amikor épp lábbal tiporják őket. Romániában ha lábbal nem is tiporják ezeket, de nem mondhatjuk azt, hogy minden rendben van és jelesre vizsgáztunk. Fontos tudatosítanunk azonban, hogy nemcsak az államon múlik ezek betartása, sok esetben az állam mi vagyunk.
A jelentés közel egy oldalban foglalkozik a magyar közösség emberi jogi panaszaival. A magyar kisebbségi szervezetektől származó jelzésekre alapozva megállapítja: a romániai magyar közösség tagjai továbbra sem használhatják anyanyelvüket az igazságszolgáltatásban valamint a közintézményekben. A jelentés szerint Folyamatosan érkeztek hírek arról, hogy a helyi a hatóságok megtagadták a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezését, annak ellenére, hogy törvény írja elő ezt ott, ahol legalább 20 százalékos a magyar kisebbség aránya. Nincs változás ezen a fronton sem a jelentésben. Van kiút ebből a helyzetből?
Konkrét példán keresztül tesz említést a jelentés az egészségügyi intézményekben tapasztalható, magyarokat érintő diszkriminációról. Tavaly nyáron Szatmárnémetiben azt követelte egy orvos egy idős betegétől, hogy beszéljen románul, mert Romániában élünk. ….
Említi a jelentés a hogy tavaly januárban ismeretlen tettesek megrongálták Marosvásárhelyen a Székely vértanúk emlékművét, amelyre felfestették a román piros-sárga-kék zászlót. Vagy azt, hogy a lezárások idején több városban is a járványügyi operatív törzs döntéseit kommunikáló, palesztin származású Raed Arafat katasztrófavédelmi államtitkár lemondását követelték, Pitești-en ugyanakkor az idegengyűlölő indulatok adott pillanatban a magyarok ellen fordultak és a tüntetők a romániai lelátókon sokszor felcsendülő, „kifele a magyarokkal az országból” rigmust skandálták.
A 2021-es amerikai emberi jogi jelentésről beszélgetünk, Molnár Zsolt, a nép ügyvédjének helyettese a Naprakész vendége.
