Minden előadás más: a produkció a közönséggel együtt alakul
Jon Fosse: Szép című színművével kezdte az idei évet a Marosvásárhelyi Színház Tompa Miklós Társulata. A produkció érzések, érzelmek, érzetek kusza zűrzavarából emelkedik ki, egy hangulattal, nyitott kérdésekkel maradunk, és azzal, hogy igen, van ez úgy, hogy olykor torz helyzetekbe kerülünk, nem tudunk sem viselkedni, sem normálisan kommunikálni.
Jon Fosse erre az alapszituációra építette írását, amelyet történetnek alig nevezhetünk, hisz történés, mint olyan, alig van benne. Minden csak felsejlik, tudni vélünk bizonyos dolgokat, kapcsolatot teremtünk helyzetek között, sejtjük, hogy ezeknek az embereknek a múltjában körülbelül mi történhetett, elejtett, szinte semmit mondó szavakból rakjuk össze történetük kockáit. Vagy legalábbis egy történetét, amelyet mi alakítunk köréjük. Mert lehet, hogy a mellettünk élő néző már mást lát, mást képzel a mély csendek mögé. Mert a zavart párbeszédek közötti csendekben sok minden rejlik. Kuncogunk, nevetgélünk, feszengünk, emlékezünk saját ballépéseinkre. Ettől lesz mindenki számára másmilyen az előadás, és ettől lesz a színészek számára is más és más minden egyes produkció.
Adi Iclenzan rendező minimalista előadásmódot választott, a szereplők közlésmódját és játékát szinte csontig csupaszította. A Geir-t alakító Ördög Miklós Levente, a Leif-et játszó Korpos András, Moldován Orsolya, aki Hilde-t alakítja és az anya szerepében feltűnő Biluska Annamária mindenféle gesztus, már-már érzelmek és indulatok nélkül játszik, eszköztáruk olyannyira redukált, hogy csupán a tekintet, és a szavak mögött megbújó szándék az, ami irányítja a nézőt. A kevés szó lehet akár az északi emberek sajátja, ellenben Jon Fosse írása hatalmas parabolája az emberek közötti kiüresedett, görcsösen feszültté váló kapcsolatrendszernek.
A Kontraszt szerkesztője: Szuszámi Zsuzsa
