Mezítlábasan, életszagúan versel Peer Krisztián
Amikor a jólöltözött, vagy egyszerűen felöltözött irodalomban felbukkan Peer Krisztián magyar költő, forgatókönyvíró, dramaturg torzonborz-csapzott külsejével, merthogy divattanácsadója Old Shatterhand, akár Allen Ginsbergék is eszünkbe juthatnak, de nem kizárólag a szabadságvágyról, sokkal inkább az Élet megélt- vagy túléltségéről.
Ha a költőt kellő dráma éri, akkor könnyen összeiszik egy használható arcot – ahogyan Krisztián fogalmaz-, de a gödörből kimászva ő még mindig mezítláb mászkál, mert mint írja: Mezítláb, mezítláb, az a legtisztább.
Peer Krisztiánt a 23-ik Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra is meghívták, és magát meg nem hazudtolva mezítláb jött képletesen.
Az Irodalmi Kávéházban Smokingban vagy mezítláb cím alatt Peer Krisztiánnal László Noémi költő beszélgetett, majd a Kultúrpresszó. Fültanúi voltunk, megosztjuk életszagú gondolatait a KULTÚRPRESSZÓban Kányádi Orsolya és Kiss Dénes szerkesztésében:
