MAGYARDÉCSE – Beszterce-Naszód megye (II. rész)

A falu közigazgatásilag Árpástóhoz tartozik, tőle délre fekszik. A falu három palaterületre van építve. Esős időszakban emiatt rétegcsúszások veszélye fenyegeti a falut. Ebből kifolyólag több helyre tilos az építkezés. Az első feljegyzések 1269-ből származnak, amikor a falu területének fele Bélus (Márk fia), a terület másik fele pedig Fülöp (Jákob fia) tulajdonában volt. Mindketten Bálványosváralja vazallusai. 1269-ben a falu az Apafi család tulajdonába kerül. Itt már, a Kemény Jánost követő Ali basa csapata is táborozott, az 1661-ben zajlódott török hadjáratok idején. A feljegyzések megemlítik a jobbágyok és zsellérek jelenlétet is. Kádár a Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában megemlíti, hogy a falu területén régészeti leletekre bukkantak. 1759-ben a falu saját helyőrséggel rendelkezett. Magyardécse ókori település, melyet már az őskorban laktak. Egyik hagyomány szerint ezen a helyen óriások éltek. Ma is létezik egy határrész “Óriás” névvel, ahol régi korabeli pénzérmeket találtak, vastag, nem korongon készült cserepek között. Más hagyomány szerint a falu területét nagy erdők borították és ide telepedett le egy Máthé és Lukács nevű pásztor és ezen a helyen alakult ki a mai falu. Az első írott dokumentum szerint 1269-ben a falu neve Dycha. A falu alapítása valószínű, hogy Géza fejedelem (973-997) kora előtt történt. 1678-ban székely telepesekkel szaporodott a falu lakossága, ez a nyelvjárásban és népviseletben is nyomot hagyott. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban gróf Bethlen Ferenc zászlóaljában vettek részt, mint vadászok. A XIV. században római katolikus az egyházközség, de aránylag hamar átveszik a reformáció kálvini irányát és 1569-ben már református lelkészük van. A középkori templomokról keveset tudunk. Amit tudunk, az az, hogy biztosan léteztek, mert a templom kisharangja 1534-ben készült és ma is használatban van. A jelenlegi templom 1795-1796 között épült, melyet 1911-ben bővítettek. Ekkor épült az orgona is, amely szintén jó állapotban van. A két világháború itt is mély nyomokat hagyott az emberekben. Az elesett hősök emlékét a templomkertben levő műemlék és a templomban levő márványtábla őrzi. Az amerikai kivándorlások és a szibériai fogságok kora történelmi tényekben és az öregek tanúbizonyságaiban él. Az 1956-ot követő megtorlások és bujkálások éveit mai napig pótolhatatlan veszteségként említik az élők, vagy titkaikat magukkal vitték az elhunytak. Az Erős és Kiáltó dombokból eredő források hasznosítása lehetővé tenné több lakóház vízzel való ellátását. Magyardécsén minden év júniusában cseresznye-majálisra kerül sor, amely legelőször 1893-ban volt megrendezve. A rendezvényen nemcsak helyi, hanem határon túli meghívottak is részt vesznek. Az ünnep a templomban megtartandó istentisztelettel kezdődik. Ezt követően a zöldben megrendezett kulturális programokra kerül sor, ahol helybeliek és meghívott előadók, együttesek mutatják be műsorukat, majd a környékre jellemző gyümölcsöt, a cseresznyét szolgálják fel. Este pedig a faluban bált szerveznek. A falu híres szülöttei között tartják számon Lászlóffy Ilona pedagógust, pedagógiai szakírót és Kiss János Botond biológus, ornitológust.

A július 14-i műsorban Martonos Tamás polgármester, Martonos Judit fiatalasszony, Marton Mónika gazdasszony, id. Martonos Tamás gyümölcstermesztő, Balla Pál (70) méhész, Márton Árpád és Zsófia örömszülők, Márton Tímea menyasszony, Máté Tamás (Csigás) zenész, Lakatos András kovács és prímás vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a mostani faluról. Összeállításunk második részét sugározzuk.

Műsorunk a 2012 szeptember 2-i műsor ismétlése!