KÉZDIKŐVÁR – Kovászna megye

A falu közigazgatásilag Kézdiszentlélekhez tartozik, a Peselnek-patak mellett terül el. Hozzá legközelebb eső város Kézdivásárhely, amelytől 9 km-re északnyugatra található. 1905-ig neve Peselnek volt, de mivel ez gúny tárgyát képezte a várszerű kerítéseiről nevét Kővárra változtatták. Területe ősidők óta lakott. A Kászon-patak jobb parti magas teraszán a Polyvárnak nevezett helyen őskori neolitikumi telep maradványait tárták fel. A falu eredetileg nem a mai helyén, hanem délebbre a Céklás-patak mellett feküdt, ahol még mindig látszanak a 12. századi templom maradványai. Először 1332-ben említik Pusulyik néven. A Pótsa-udvarház a 18. században épült. Mai római katolikus templomerődjét 1825-ben építették Szent Lőrinc tiszteletére. A hatolykai Pótsa család házasság útján került az egykori Peselnekre, a mai Kézdikővárra, ahol feltehetően a Rápoltiak egy korábbi udvarházának bővítésével alakították ki lakhelyüket. A hagyomány szerint a család 1825-ben jelentős szerepet vállalt a település templomának újjáépítésében is. A Felső-Háromszéken jelentős birtokkal rendelkező család legismertebb tagja Pótsa József, aki 1877 és 1903 között Háromszék vármegye főispánja volt. Az 1905-ben elhunyt Pótsa Gyula síremléke a régi temetőkert sarkában található. Az első világégést követően a Fejér család vásárolta meg a kúriát Pótsa Klárától több részletben. E család leszármazottai a kúria mai tulajdonosai, akik közül Bali András és felsége, a kilencvenes évek derekán az általuk használt épületszárnyon nagyobb méretű átalakítást végeztek. Ennek következtében a mai épület csak sejteti egykori elődjének harmonikus megjelenését. A délkeleti tájolású, részben alápincézett udvarház kőből és téglából épült. Az eredetileg szabályos téglatest formájú, sátortetős tömeg egyensúlyát a bejárati tornác helyére épített nagyméretű épületszárny bontja meg. A hátsó oldalhoz egy kisebb melléképület csatlakozik, míg az északkeleti oldalon a régi, barokkos oromzatú padlásfeljárót találunk. Alaprajzát tekintve az eredeti épület hatosztatú, északnyugati sarokszobája boltozatos. Külön figyelmet érdemel a kúria eredeti állapotban megőrzött tetőszerkezete. A kőlapokkal borított padlásteret egykor terménytárolásra használták. A padlásajtón még megfigyelhetők a ki és behordott gabonazsákok számát jelző rovások. A településen ma is VIII. osztályig tanulnak a kézdikővári gyerekek. A régi hagyományok bár lassan megfakulnak, még mindig lehet szövőnővel találkozni és van, aki hetente süt házi kenyeret.

A december 15-i műsorban Kakas Zoltán néprajzos (2002), Baróti Balázs alpolgármester, Opra Katalin tanítónő, Márton Gábor plébános (2002), Kelemen Attila falufelelős, Lemhényi Kiss Csilla szövőnő, Lemhényi Kiss Ibolya gazdasszony, Opra Emilia és Kelemen Róbert (21) vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról.

Műsorunk a 2013 október 13-i műsor ismétlése!