Jászberényi Sándor: Az én írásaimnak van értelme, az életnek nincsen
Kontraszt című művészeti műsorunkban egy olyan emberrel beszélgetünk, aki a poklok poklát járja folyamatosan. Aki önként megy háborúba, szenvedők közé, járványok kellős közepébe, forradalmak és szabadságharcok tüzébe. És miután ezekből élve kikeveredik, leül, és megírja azt, amit látott. És talán azt is, amit érzett, de csak alig érezhetően.
Jászberényi Sándor író, újságíró, hadi/tudósító, és ha kell fotográfus. És még sok minden más. Soproni származású, húsz éve Egyiptomban él, ő az a „csávó, aki végigfotózza, ahogyan elvérzel előtte, és közben arra gondol, hogy ennie kellene valamit…” – idézünk a Mindenki másképp gyászol című legfrissebb kötetéből: „Nem azért, mert szociopata vagyok, vagy, mert hidegen hagyna az emberi szenvedés, hanem mert tudom, hogy nem tudok segíteni. Nem azért vagyok ott. A problémáim mindig praktikus problémák, sosem morálisak.” És mivel olyannyi morális kérdés gyűlt fel benne, hát valahogyan le kell vezetnie a feszültségeket – ez is a gyász folyamatához tartozik – hogy megírja őket.
Jászberényi Sándorral itt Marosvásárhelyen találkozhattak az olvasók, novemberben, a nemzetközi könyvvásáron.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
