Időtlen időben │ Sánta Csaba 60 éves
Sánta Csaba szovátai szobrászművész ünnepi kiállítása, az eddigi életmű keresztmetszetét nyújtja.
Kezdve az egészen fiatalon készült fa-alkotásoktól és a még figurális formáktól, a már sematikusabb alakzatokon keresztül, az immár kedvelt formákból alakuló bronzfigurákig. Sánta Csaba menetközben talált rá azokra a formákra, amelyeket eredetileg a népművészetből, vagy az ősi művészetből kölcsönzött és alakított tovább. Ebben áll folyamatos kísérletezése: hogyan alkalmazni úgy ezeket a már meglévő formákat, hogy, kiegészítve a saját maga által kifejlesztettekkel, azokat egymás mellé illesztve, a művész számára tökéletes mondanivalót nyújtsanak.
Sánta Csaba figurái, szereplői és tárgyai egyediek. Hordozzák saját történetüket, vagy utalnak eseményekre, környezetünk történéseire, amelyek érintenek bennünket, közvetlen vagy közvetett módon hozzánk tartoznak. Ezen a kiállításon is ott ülnek posztamenseiken, és hívogatnak, hogy mélyedjünk el bennünk, fejtsük meg, hogy milyen történetek hordozói. Mert nagy valószínűséggel mindenki számára mást mondanak. Viszont olyan egyedi és kedves figurákról van szó, amelyekkel megismerkedni mindenki számára élvezet.
Egy olyan család fogad bennünket, amelynek tagjai összetartoznak, együtt élnek – ezt maga a művész is vallja. Hisz rokon vonásaik is vannak: sok esetben fakadnak ugyanarról a tőről, ugyanolyan formavilág élteti őket, visszaköszön a telt, combszerű forma, a kunkorodó nyúlvány, a népi, csavart alakzat, a díszítésbe hajló mintázat, az ősi istenek ábrázolásának kezdetlegességét felelevenítő, visszabontott forma, az egyszerűség mögött megbúvó ornamentika. Sánta Csaba szoborcsaládjának tagjai együvé tartoznak, messziről felismerjük őket, hisz alkotójuk jókedvében és élvezettel teremtette azokat.
