Hanoi, robogók és Selyemfalu
Hanoi Vietnám fővárosa, de nem ez az ország legnagyobb települése, hét és fél millióan lakják. Hatalmas hangyaboly, őrült forgalommal, a hét és fél millió emberből öt millió biztos, hogy robogóval közlekedik! – véli Szász Attila, rádiónk főszerkesztő helyettese, akinek nemrég alkalma volt ott járni. Ő volt a Tündérkert december 8-dikai adásának egyik vendége, és ezúttal a városról, a városlakókról, az emberekről, a Selyemfaluról, az árakról, a helybéliek mindennapjairól, lakhatási körülményeiről mesélt.
A közúti szabályok szerinte csak dísznek vannak, az emberek azokat nem veszik komolyan, nem tartják be, de ennek ellenére a közlekedés konfliktusmentes, közúti balesetet az egy hetes tartózkodása alatt egyet sem látott! Dugók sem alakulnak ki, a közlekedés békés, nem jellemző a felénk megszokott agresszió. Ugyanakkor egy rohamosan fejlődő városról beszélhetünk, ahol ötvöződik a múlt a jelennek, és adott esetben a jövővel, a szegénység és a gazdagság egyszerre vannak jelen: a csillogó-villogó modern épület árnyékában ott húzódik meg a kis putri. Az épületek általában keskenyek és magasak, és a legtöbb épületnek csak az utcára nyílik ablaka. Ezért vannak olyan szobák, amelyeknek egyáltalán nincs ablakuk. Attila maga is aludt egy ilyen szállodai szobában, elég klausztrofóbiás érzés volt, szerinte. Ahol helyszűke van, ott gyakoriak az ilyen ablak nélküli szobák. A trend ott is az, hogy az emberek vidékről költöznek be a nagyvárosokba, és ezért rohamosan nő a városok lakossága.
Az emberek általában barátságosak, tisztelettudóak, szeretnek ismerkedni, a turistákat le is szólítják időnként, hogy angolul beszélhessenek velük. Mivel még Hanoiban is szokatlan jelenség a fehér ember, ezért sokszor a helybéliek szelfit is készítenek velük. Szász Attila Bódizs Editnek nyilatkozott.
