Hallatták Isten suttogását a szívükben, 2-ik rész– Részegek a Marosvásárhelyi Nemzetiben
Bankár, modell, menedzser, prostituált, fesztiváligazgató, építőipari alkalmazott hol badarságokról beszél akadozó nyelvvel, hol Istenről, szeretetről, szabadságról, önmaguk kereséséről. Röhögnek, agresszívek, trágárok, de ugyanők sírnak, féltékenyek, érzelgősek, és mindvégig felkavaróan őszinték, hiszen mindnyájan részegek. Fájdalmasan és eltorzult tudattal keresik Isten suttogását a szívükben.
A kortárs orosz Ivan Viripajev kultikussá vált drámaíró-rendező Részegek drámája megrendítő látlelet a mai ember, az európai civilizáció alapproblémáiról. A szeretet illetve szeretetszomj és a szabadságvágy kortárs evangéliuma.
Játsszák a budapesti Nemzetiben, illetve Radu Afrim rendezésében immár a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban is három órán át 14 seggrészeget alakító színművésszel, 2 ,,élő’’ zenésszel és egy népdalénekessel. Egyszerre szórakoztató és felháborító, agresszív és gyöngéd, badar és kinyilatkoztatott. Káromlás és gyónás, fohász. Felkavaróan és megrendítően emberi, no meg színházi.
Bár a 14 színművész 3 órán át részeget alakít, az ő megéléseiken keresztül mi közönség egyre józanabbakká válhatunk. Persze, a színház magunkban, belül is megindul. Mi mikor hallottuk utoljára Isten suttogását a szívünkben, mit kezdünk párkapcsolatainkkal, elveszítettük-e velük a kontaktust, és mit jelentsen a mi életünkben a kortársiasított űarancsolat, a ,,Ne fossatok!’’?
Evangéliumi súlyú szövegek, monológok, hallatlan, csak részeg logikával felfogható, szabadszájú párbeszédek, kivetkőzött testiség és meztelen lelkiség, óriási, földet nyelően megkínlódott színészi alakítások, merész, raduafrimosan ötletgazdag rendezés a Részegek, alkoholosan melankólikus élő zenével és szürreálisan forrástiszta népdalokkal.
Összeállításunk 2-ik részében Boros Csaba zeneszerző-zenésszel, Kásler Magda népdalénekessel, Bokor Barna, Gáspárik Attila és László Csaba színművészekkel valamint Radu Afrim rendezővel beszélgetünk, és közben az előadásba is belehallgatunk Kányádi Orsolya és Kiss Dénes szerkesztésében:
