Garaczi László Metaxa című kisregénye a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán
Felelősségvállalás- és felnövéstörténet
Fehér Balázs Benő magyarországi rendező neve itt Marosvásárhelyen, egyáltalán nem ismeretlen a színházi közönség számára, hiszen már a harmadik előadást rendezi a Tompa Miklós Társulat színészeivel. Először 2021-ben láthattuk a Piros Fű című produkciót, Boris Vian regénye alapján, amelyet a legjobb rendezés díjára is jelölt az UNITER. Majd 2022-ben következett Friedrich Schiller nyomán az Ármány vs. Szerelem, most pedig Garaczi László kisregényéből, a Metaxából született egy előadás, amely nem kevés kihívást jelentett nemcsak a rendezőnek, hanem az egész csapatnak.
Pár évvel ezelőtt a Piros fű is egy „emlékutazásra”-ra hívta a nézőket, most is, a Metaxa, egyfajta naplószerű felelevenítése a múlt történéseinek, amelyek a jelennel keverednek sajátos módon, hiszen a főszereplő két nő között őrlődve járja végig azokat az utakat, amelyek során döntéseket kellene hoznia. A felelősség azonban képlékeny és többféleképpen értelmezhető.
Garaczi László kisregényének nyelvezete, a pont nélküli mondat- és érzésfolyamok, emlékezések, helyzetleírások- és elemzések, panasz és fájdalom-áradások igazi kihívást jelentettek rendezőnek és színészeknek a színrevitelben. A történések kiemelésével, a szöveg tagolásával, a párbeszédek hangsúlyozásával és a szereplők életre keltésével azonban olyan különleges produkció jött létre, amely beszippantja a nézőt. A szó szoros értelmében, hiszen a színtér és a nézőtér úgy van kialakítva, hogy a cselekményt a néző szinte tapinthatóan élvezi, benne van az előadásban.
Az alábbi összeállításban Fehér Balázs Benő rendezőt és a főszereplőt alakító Varga Balázst hallják.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
