Ennyire bizonytalan az ember élete a világban?
Pár éve olvastam Zoltán Gábor Orgiáját. Emlékszem, teljesen hatása alá kerültem. Nem is annyira a történetben leírt borzalmak viseltek meg, hanem az a felismerés, hogy ez bárhol, bármikor megismétlődhet és nem tudom, én magam melyik szereplő lehetnék, lennék.
A moly.hu-n így ír egy kritikus az Orgiáról: Ez egy nagyon ravasz könyv, mert látszólag semmi más, mint a nyilas rémtettek lajstromozása, miközben végigkíséri a ’44. őszi és ’45 januári eseményeket, ál-főszereplőnek megtéve a Renner nevű vasgyárost, aki halálraítéltből csoda folytán próba-nyilas lesz. Amit valójában Zoltán Gábor tesz, az az, hogy felcseréli a normalitást és az extremitást. Ebben a regényben belülről látjuk a nyilasok életét, minden szörnyűsége ellenére ez a regény világa, és az olvasó már csak olyan, hogy ha olvas, akkor elfogadja a regény világát.
Elfogadtam, hogy így is lehet élni, hogy akár így is maradhat örökké, ha Hitler beveti a halálsugarat, és végül győz az eszme, ezek maradnak a játékszabályok. Az ember mindig alkalmazkodik, ha ehhez, akkor ehhez, valahogy élni kell. Aztán minden alkalommal, amikor leteszed, amikor végül befejezed, kilépsz ebből a világból, és érted, hogy mit olvastál. Hogy hogy viszonyultál hozzá. Tudod, hogy te is elbuktál volna. Sejted, hogy ha ma változna a világ, akkor most is lennének, akik beállnának, és lelkesen teljesítenék túl a parancsot. Mert mindig vannak, most is, naponta találkozol velük az utcán.
Hallgassátok meg a szerzővel készült beszélgetést, amelyet két részben teszünk közzé. És ha tehetitek, olvassátok el a könyvet is. Köszönöm a figyelmet!
