Emlékek, amiket viszünk magunkkal
Herman Levente utópiszitkus betonvilága fogadja a látogatót Marosvásárhelyen, a Képzőművészeti Szövetség Art Nouveau Galériájában, egy jövő, egy elképzelt pusztulás, és mindaz, amit Noéként magunkkal vinnénk az újvilágba.
Minden egyforma, az épületek, az emberek, az állatok: szürke és töredezett betonkonstrukciók, kocka és téglalap-formák, semmi szín, semmi eltérő forma és alakzat. Mintha az egész világ egyformává, rideggé, semmitmondóvá vált volna egy elképzelt kataklizma után. A világunk sem szól sokkal többről és szebbről: háború, fenyegetések, a pusztulás rettegése. Herm ann Levente képi világa ezt mutatja meg, legyen az szobor, installáció, festmény, fotó: a bennünket körülvevő világ idegenségét, amelyben nehéz az otthonra találás.
Nehéz ennek a világnak melegségét, barátságos zugait felfedezni. Az a világ, amit itt a kiállítótérben felépített és bemutat nem is biztosan, hogy egy annyira távoli jövőt vetít elénk. A művész félelme hatalmas, és ez a keserűség lengi be a betont idéző anyagból készült állatokat és tárgyakat ezen a kiállításon. Hermann Levente képeiből most csak apró ízelítőt kapunk, a főszereplővé a beton vált, az, amit festményeiről viszont már ismerhettünk.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
