Egyelőre a rövid történetek fekszenek
Beszélgetés Márton Evelinnel Solea Minor és Farkashab című kötetéről
Minden író saját életének kimeríthetetlen forrásából táplálkozva írja történeteit. Ha ebből a szemszögből tekintjük őket, akár ugyanarról a történetről beszélhetünk. Mégis minden kötet, minden novella és minden regény más és más hangulatú, más szereplőkkel, más nyelvezettel. Legalábbis Márton Evelin esetében, aki úgy vált hangot, hogy stílusa töretlen marad.
Márton Evelinnek az utóbbi két évben két kötete is megjelent, egy regény, tavaly, a Solea Minor, a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában, idén pedig a marosvásárhelyi Lector adta ki archív naplónak titulált rövid történeteit, Farkashab címmel. A Solea Minor egy olyan disztópia, amely rendkívül kényelmetlen képet nyújt földünk valamilyen kataklizma utáni állapotáról, a Farkashab pedig napló, énregény, a nyolcvanas és kilencvenes évekről, indiánbőrbe bújva.
Márton Evelinnel beszélgetünk elsősorban erről a két kötetről, de óhatatlanul szóba kerül a 2015-ben megjelent Szalamandrák éjszakája című regény is, amelynek megjelenése óta a szerző stílusa sokat változott.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
