Diszkriminatív, megbélyegző a “női irodalom” besorolás
“Nem ülünk egy szobában és írjuk a hülyeségeinket” – beszélgetés Király Kinga Júliával, Márton Evelinnel és Szeifert Natáliával női irodalom kapcsán
A 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron több ízben is szó esett női irodalomról, női szerzőkről, és ennek keretében úgynevezett női témákról, olyan dolgokról, amelyek sajátosnak mondhatók a nők által írt könyvekben. Három állandó meghívottja és szereplője volt a téma kapcsán szervezett beszélgetéseknek: Király Kinga Júlia, Márton Evelin és Szeifert Natália. Mindhármukban tavaly illetve 2 évvel ezelőtt jelent meg kötete, mindhárman prózát írnak, többnyire. Vagy legalábbis legutóbbi prózakötetük kapcsán reflektéltak olyan kérdésekre, hogy létezik-e női irodalom, mit írnak és hogyan másképpen a nők, milyen témákra reagálnak érzékenyebben, stb. Király Kinga Júlia regénye, az Apa Szarajevóba ment tavaly jelent meg, Márton Evelin: Szalamandrák éjszakája című regénye 2o15-ben jelent meg, míg Szeifert Natália: Az altatószerekről című könyve is tavaly látott napvilágot. Egyik regény sem sorolható a tipikusan „női” kategóriába. Mi is az, hogy tipikusan női? Miért született ez a kategorizálás? Mert, hogy valamiféle elkülönítésről van szó, az biztos. Sőt, már-már bélyegzésről, mert ha a szakma nem is teljes mértékben, de az olvasók, ha ezt hallják, hajlamosak téves irányban gondolkodni.
A „női irodalom” kifejezés határozottan dühíti a felsorolt szerzőket. Úgy érzik, igazságtalanul sorolják be valamilyen nem létező kategóriába őket csupán azért, mert nőként prózát írnak. Mindannyian sajátos világlátással rendelkeznek, könyveikben, ha kell nyíltan ítéletet fogalmaznak meg olyan dolgokkal szemben, amelyekkel nem értenek egyet. Mindhárman írnak a testről, a nőiségről, a szexualitásról, az elnyomásról, de ezt nem azért teszik, mert nők, hanem mert mindez része a világnak és mindennapjainknak. Az írónak pedig, mint bármelyik művészeti ág képviselőjének, feladata és az elhivatottság része, reagálni azokra a jelenségekre, amelyek mindennapjaink részét képezik, vagy problémaként lépnek fel.
Király Kinga Júliával, Márton Evelinnel és Szeifert Natáliával beszélget Szuszámi Zsuzsa arról, hogy miért téves és elvetendő a „női irodalom” kategorizálás.
