Berki Tamás jazzlegényese a Csíki Székely Múzeumban és a székely bácsi
-Mit mond? Maga érti? Mit mond? – kérdezte a nem jazz-zenén felnevelkedő székely bácsi a Berki Tamás – Sárik Péter trió koncerten, a Csíki Jazzfesztiválon, a Vármúzeum udvarán, az ősök szellemi terében.
– Csak nézze, és meghallja majd – válaszoltam.
– Nem értem, mit mond. Ez milyen nyelv? – folytatta a bácsi, aki ahhoz volt szokva, ha neki valaki kézzel-lábbal valamit el akar mondani, akkor ő azt megérti. De ilyen beszédet, amilyent Berki Tamás mondott 72 évesen, kézzel-lábbal, ráadásul teljes arccal, és neki, az ő szemébe, még soha nem hallott, pedig két háborút már túlélt.
A nemjóját- gondolta, akár szomszédja is lehetne ez az öreg. De vajon mit mond?
És mivel választ nem kapott, csak dibi-dubát Berki nyelven, kezdte figyelni, hogy vajon mit mond. Eszébe jutott, hogy amikor neki olyan kedve van, és kikívánkozik belőle az élet, akkor nem kezd beszélni, mert hát ahhoz 2 ember kell, hanem csak mondja és mondja, mintha magához beszélni. Ha zene van, akkor csapásolni is kezd a figurák között, és ilyenkor mondják rá, hogy legényesezik, hogy milyen szép ember. Rádöbbent, Berki legényest jár a szájával, torkával, szemével, egész arcával, lábaival, karjaival. Hogy Berki az elmondhatatlant mondja el Berki nyelven, akárcsak ő, amikor legényesezik.
Így lett a székely, legényesező bácsinkból Berki Tamás – Sárik trió rajongó a X-ik Csíki Jazzfesztiválon, a Vármúzeum udvarán, az ősök szellemi terében.
És így lett nekem egy újabb hősöm.
Berki Tamás és a Sárik Péter trió a KULTÚRPRESSZÓban Kányádi Orsolya és Kiss Dénes szerkesztésében a Csíki Jazzfesztivál és Szilágyi Nóra támogatásával. (I.rész)
