BARDÓC – Az Egres és Kormos ölelésében (II. rész)
Fotó: Sármási-Bocskai János/Falu világa
A 2018 június 3-án jelentkező Falu világa műsorban a Kovászna megyei Bardócot mutatjuk be. A település a megye északnyugati sarkában, a Keleti-Kárpátokban, a Persányi-hegység, a Baróti-hegység és a Dél-Hargita által közrezárt Baróti-medence északi szegletében található. 503 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik a Kormos-patak völgyében, a patak bal partján, az Egres és a Kormos patakok összefolyásánál. Községközpont. Hozzá tartozik Erdőfüle, Olasztelek és Székelyszáldobos. A település közelében a legmagasabb pont a Tortoma-tető (701 m). Hozzá legközelebb, 7 km-re fekvő város Barót. Székelyudvarhelytől 50 km-re terül el dél-keletre, Sepsiszentgyörgytől 54 km-re észak-nyugatra, Brassótól viszont 60 km-re északra található. A települést 1332-ben Bandachfolua, majd 1333-ban villa Bardach néven említik először a pápai tizedjegyzékben. Nevének eredete pontosan nem ismert. Egyes teoriák szerint egy hasonló nevű székely őstől származhat a név, másik szerint a magyarok előtt a vidéken élő bolgár-szláv törzsek nyomán maradhatott fenn. Benkő József a párductól eredezteti a falu nevét, ugyanis az ősi székelyek párducnak nevezték az itt őshonos hiúzt. Hivatalos neve jelenleg a román Brăduț megnevezés, melynek jelentése fenyőcske. Magyarul kiejtésben és írásmódban egyaránt a Bardóc és az ékezet nélküli Bardoc formák is használatban vannak. A népi szájhagyományokban előfordul a Nagybardoc helynév alak is. A falunak már a 14. század elején is volt temploma, melyet 1760-ban a reformátusok újjáépítettek, majd 1803-ban, 1861-ben és 1891-ben megújítottak. Tornya 1702-ből való. A toronyban található kis- és nagyharang 1937-ből származik . A templomban kőből faragott Úrasztala van, valószínűleg a 18. század végén készült. A szószék feletti korona és a padok nagy része a régi templomból valók. A lakosság megélhetését, valamint a község gazdaságát az erdőkitermelés, fűrészáru gyártás, állattenyésztés és kereskedelem biztosítja. A község területét több mint 8500 ha erdő borítja. A lomblevelű erdők uralkodó faja a bükk. Az egykor összefüggő övezetet alkotó tölgyerdőknek ma már csak foltjaik maradtak meg. Ennek ellenére Erdővidéken itt található a legtöbb erdő terület. A község gazdag természeti értékekben és altalajkincsekben. Jelentős értéket képviselnek a vadállományban gazdag, kiterjedt erdőségek, a hegyi legelők és kaszálók, a halban gazdag alhavasi vízfolyások, a nagy hozamú borvíz források és hasznosítható ásványkincsek: lignit, vaskő, bentonit, diatomit, féldrágakövek, épületkő, kavics, homok. Bardócon a sport egyet jelent a focival. A labdarúgás alapkövét 1941-ben Sápi Elemér igazgató-tanító tette le, amikor Bardócra helyezték tanítónak. Ő hozta a községbe a labdarúgás szeretetét és az első bőrlabdát is, ami valódi ritkaságnak számított. Az iskolában a tanári közösség ma is fontosnak tartja az értékek átadását, a gyermekek nevelését is a tanítás mellett. Nagyon sok az iskolán kívüli tevékenység és szép eredményeket érnek el az itt tanuló diákok határon innen és túl is. A falu neves emberei közt tartják számon Benkő József református lelkészt, történészt, flórakutatót és nyelvészt, Cserey Ignác honvéd ezredest, Gáspár Samu református lelkészt, költőt és Lőrincz Zsigmondot, Kovászna volt polgármesterét.
A június 3-i műsorban Balázsi Zoltán református lelkész, Sugár Imre közbirtokossági elnök, Lázár Árpád nyugalmazott villanyszerelő valamint Tókos Béla és Tókos Ottilia táncoktatók vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. Összeállításunk második részét sugározzuk.
