Az nem baj, ha az ember tudatosan él
Sok évvel ezelőtt a Koronával utaztam Váradig. A sors úgy hozta, hogy egy fülkébe kerültem egy kedves, idős házaspárral, akik két kislánnyal utaztak Budapestig.
Aki már ült a Koronán, tudja, hosszú az út, éjszaka van, különös terek és idősíkok nyílnak ilyenkor az álomba merülő és ébren virrasztó emberek között. Így ismertem meg mai beszélgetőtársamat, aki akkor kislányként, nagyszüleivel utazott otthonról haza. Ahogy azt oly sokan teszik, tesszük, akik két helyen élik, vagy éljük életünket. Amikor hajnalban leszálltam a vonatról, tudtam, sose fogom elfelejteni Vikit, Mamát és a közöttük levő meghittséget.
Viki mára fiatal, felnőtt, önálló nő. Története nem hétköznapi és végtelenül sok mindenre felhívja a figyelmet. Elsősorban arra, hogy a családon belüli, a párkapcsolati erőszaknak mindig vannak látható jelei, melyeket nem szabad figyelem nélkül hagyni. Aztán a beszélgetésünkből még egy nagyon fontos dolgot kiemelnék. A bajban levő, traumatizált kamaszt, de felnőttet is hagyni kell, hogy megnyugodjon. Hogy érdemes türelmesnek lenni, ha azt szeretnénk, hogy meggyógyuljon. Hallgassátok nyitott szívvel Vikit, tartalmas időtöltést kívánok!
