Auschwitz után, szabandon: halált megvető irónia – Galló Olga hagyatéka
„Vagány csajként” energikusan, lendületesen indult Galló Olga újságrói pályája a harmincas években, az ígéretes pályakezdést elsodorta a vészkorszak.
A fiatal újságírónőt megjárta a haláltábort, majd Auschwitzből Hochweilerbe hurcolták a németek az utolsó utáni túszok egyikeként. Wrocławban élte meg a háború végét, a kényszermunkások táborában, itt örökítette meg a város 84 napon át tartó ostromát naplójában. A feljegyzésekhez évtizedekig ő maga sem tudott hozzányúlni, a hatvanas években azonban elővette az asztalfiókból, abban a reményben, hogy kötetben adhatja ki ezeket. Tévedett: az éles látású, a világot fanyar iróniával követő nő meglátásait a háború utáni rendszer sem díjazta, nem támogatta.
A feljegyzések végül magánkiadásban jelentek meg először 1978-ban. Hivatalos, „igazi” kiadó most adta ki, nyolcvan évvel Auschwitz felszabadítása után. A Magvető Tények és Tanúk sorozatában megjelent kötet anyagából, illetve Galló Olga levelezéséből rögtön színpadi adaptáció is született. A budapesti Gólem színházban Borgula András rendezésében és Fullajtár Andrea előadásában látható A Tíz hónap Babilon-ügy című előadás.
Miből táplálkozott és hogyan működött Galló Olga halált megvető iróniája, hogyan lehet egymással és nem egymáson nevetni? – erről beszélgettünk az Értsünk Szót adásában Borgula Andrással.
