Aláírunk, és kiszavazzuk ,,A nép ellenségét’’ Keresztes Attila rendezésében
Hányszor énekeltük az Eddával, hogy elhagyjuk ezt a várost. Aztán nem csak énekeltük, hanem mondtuk, mikor vágyakozva, mikor fogadkozva, máskor dacolva az egész országra gondolva.
És lám itt vagyunk, mert hittük, hogy másként lesz a demokráciában, bíztunk a közösségünkben, a szülőföldben, meg olykor abban, hogy a másik ember is olyan közösségépítő és önfeláldozó, akárcsak mi, kedves hallgatóink. Esetleg rájöttünk, hogy máshol még olyan sincs a teljes élet.
Azért veszem elő most mindezt, mert megnéztem A nép ellensége című színművet Keresztes Attila rendezésében a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Henrik Ibsen norvég drámaíró, rendező 137 évvel ezelőtt írta. Akár ők is énekelhették volna ezt az Elhagyom a várost. Hasonló társadalmi problémák, hatalmi-érdek játszmák, zsarolások, elcsalt demokráciásdik. Sőt ugyanazok, mert a színház és a rendező a mába ülteti át és a mi kisvárosunkba. így lesz a színházi színpadból és nézőtérből egy közös gyűlésterem – fehér fallal bekerítve, a nagyérdemű közönségből, belőlünk vitatkozó –érvelő, aláíró és szavazó polgár.
Keresztes nem akart elemelni a hétköznapokból. Csak semmi varázslat. Bele és le a mindennapi közéletbe.
Fotó: Bereczky Sándor
El-elfelejtjük, hogy színházban vagyunk, és előadást nézünk. Ennyire nemszínházban még sohasem voltunk színházban. Ennyire még sohasem játszották el, hogy most nem játszunk. Közben a lelkünk mélyén az örökgyerek ujjong ennek a nagy –nemjátéknak, a színházrajongók pedig összekacsintunk a szemközti nézőkkel, akik akár mi magunk is lehetünk, hogy megint részesei vagyunk valaminek, amit a Színház csinál velünk. Hogy a művészetek művészete, a Színház olykor velünk együtt vergődik és remél, és ugyanazt az életet éli, amit mi. Egyetlen egy fal sem volt közöttünk, még fényfal sem.
,,A nép ellensége” Keresztes Attila rendezésében sorstársat csinált a Színházból, abban a városban, amelyről annyiszor énekeltük, hogy elhagyom…
Fotó: Bereczky Sándor
A történet kiindulópontja egy rendőrségi hír, ebből írta meg Ibsen a polipként mindent megfojtó korrupció drámáját. Egy norvég kisváros legfőbb bevételi forrása és egyben sokak megélhetésének záloga a helyi gyógyvíz. A polgármester testvére, Dr. Stockmann azonban felfedezi, hogy a gyógyulni vágyókat súlyos fertőzésveszély fenyegeti, a gyógyforrások vize mérgezett.
Az ember vagy a pénz? Egy közösség megfosztása a fellendülés lehetőségétől vagy a fellendülésért cserébe szabad utat adni mások mérgezésének? A hatalom torzulásával szembeszegülő doktor készen áll a társadalmi tettre. Családjával az oldalán elindul a mindent megváltó csoda valóra váltására. Ibsen társadalmi drámájában egyéni érdek és társadalmi felelősség feszül egymásnak, szembeállítva az egyént a megélhetését féltő közösséggel és annak hangadóival.
Szereplők:
SEBESTYÉN ABA
MOLDOVÁN ORSOLYA
HENN JÁNOS
TOLLAS GÁBOR
KILYÉN LÁSZLÓ
GALLÓ ERNŐ
BARTHA LÁSZLÓ ZSOLT
ÖRDÖG MIKLÓS LEVENTE színművészek valamint BIRÓ SÁRA és ROBERT SZILÁRD m.v.
Fotó: Bereczky Sándor
Ajánlom összeállításunkat a rendező, Keresztes Attilával:
