Abszint – derűs zuhanás szemüvegcserével
„Úgy érezte, zuhan. Előre zuhan, ha úgy tetszik, horizontálisan, és a szagok, a mindenkori nevetések és csókok, napok sőt évszakok úgy hasítanak át a koponyáján, az arca pólusain, mint egy kék masnis kislány játékszitáján az értelmetlen meleg homok. Egyetlen pillanat alatt mindent elveszített…“ – ezzel a kis idézettel ismerteti a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata az Abszint című produkciót, amelyet Olt Tamás írt és rendezett. A szürreálisba hajló történet kiindulópontja tulajdonképpen mindennapos: egy szerelemben csalódott férfi öngyilkossága, zuhanása. Nem mindegy azonban, hogy miképpen éljük meg ezt a zuhanást, amelyet megbánni általában nincs módjában az embernek. De a világot lehet más szemüvegen keresztül is nézni.
A sanzonokkal tűzdelt derűs produkció megpróbál elgondolkodtatni bennünket azon, hogy válságos helyzetekben hogyan is viszonyuljunk életünkhöz. Innen a derűs zuhanás megfogalmazás, amely olyan ellentétekre épít, mint: szerelmi csalódás, halál, öngyilkosság, az élet értelmetlensége, szemben az élet szépségével, a fontos pillanatokkal, emlékezetes helyzetekkel és érzésekkel. A zuhanó főszereplő, akit Sebestyén Aba alakít, élete nőivel szembesül: volt és lehetséges szerelmekkel, idős anyjával és meg nem született kislányával. A nőket Berekméri Katalin jeleníti meg. No meg kedvenc háziállatával, egy macskával is találkozik, egy rendkívül összetett egyéniséggel, akit László Csaba teremt meg. A darab negyedik szereplője, Tollas Gábor, ő az egyetlen, aki legközelebb áll a valósághoz, aki állandó jelenlétével a színpad sarkában, vissza-visszarántja a nézőt a valóságba. A történetet francia sanzonok színesítik és derűsítik, idézik a századelő Párizsának életérzését, felhőtlenségét.
A következőkben az Abszint című előadásról beszélgetünk a rendezővel, Olt Tamással, és a produkciót előadó művészekkel.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
