A versek az önismeret munkájának eredményei
Beszélgetés Peer Krisztiánnal 42 című kötetéről
A művészet, legyen az bármelyik megnyilvánulási forma, számtalan példa van rá, működhet terápiaként az ember életében, válságos időszakokban. Ha nem is terápia, de mindenképpen egy gyász feldolgozása Peer Krisztián legújabb verseskötete, amely a 42 címet viseli. A cím értelmezése egyszerű: a költő 42-ik születésnapja előtt jelent meg a könyv, amely oltár, búcsú, örök emlékezés Zsófira, a 25 évesen elhunyt társra. Peer Krisztián ezzel a kötetével tért vissza az irodalom színterére.
Olyan öntörvényű emberről beszélünk, aki 15 évvel ezelőtt, több kötettel és számtalan elismeréssel a tarsolyában, mindent felrúgott, vagy abbahagyott? és az egyik legígéretesebb budapesti tehetségként, odébbállt. Most pedig, másfél évtizedes keresgélés, másképpen élés után, ismét elkezdett verset írni. A 42 című kötet már Zsófi halála előtt kezdett íródni, de a lány örök távozása kellett ahhoz, hogy a kötet egyből siker legyen. Mélységesen bensőséges, őszinte, önmagával szemben is kíméletlen gondolatokkal telített könyv, amely elengedi, útjára bocsátja, ugyanakkor örök emléket is állít a már csak személyes tárgyai révén jelen lévő Zsófinak. Aki minden bizonnyal örök emlék marad, az örök szerelem záloga, de akit mindenképpen el kell engedni ahhoz, hogy az élet folytatódhasson. Az emlékezés még jó, jól eső, szükséges, akárcsak a kötődés. Peer Krisztián: 42 című kötete a Jelenkor kiadó gondozásában jelent meg.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
