A mi szülőföldi dadogásunk is Vida Gábor „Egy dadogás története’’ regénye
Ha egy erdélyi író szülőföld regényt akar íni, de eközben önéletrajzi regény lesz belőle, amelyet a legrangosabb magyarországi kiadó, a Magvető jelentet meg, akkor felfokozódik az érdeklődés iránta.
Vida Gábor író korábbi regényét „Ahol az ő lelke’’ vajon hogyan, merre lehet fokozni? Ahol az ő élete? Vagy ahol a mi életünk is?
Legújabb regényéről, melynek címe „Egy dadogás története’’ Vida így vall:
„Ebben a könyvben mindenkit megírtam, és magamhoz öleltem, most már jól van… Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.”
*
A marosvásárhelyi könyvbemutatónak rendkívül beszédes hely, tér jutott az András Lóránt mozgásTársulat székhelyén, az egykori zsinagógában, egy betonszürke hangulatú romteremben. A feltűnően nagyszámú érdeklődő kereshette benne a tér illetve a könyv címének „Egy dadogás története’’ metaforáját a szülőföld illetve önéletrajz megregényesítésében.
A Látó szervezte barátságos, közvetlen könyvbemutatón Vida Gábor szerkesztőtársa és barátja, Szabó Róbert Csaba beszélgetett rendkívül felkészülten az ünnepelt íróval.
A KULTÚRPRESSZÓ összeállításának 1. részében őket hallgatjuk (Kányádi Orsolya és Kiss Dénes szerkesztésében), hiszen az „Egy dadogás története” valahol a mi szülőföldi dadogásunk is:
