A koronavírus-járvány tanulságai és emlékezete – öt évvel ezelőtt hirdettek szükségállapot Romániában
Volt egy időszak, nem is olyan régen, amikor a koronavírus-járvány határozta meg a mindennapjainkat. Érthető, hogy nem szívesen emlékszünk erre az időszakra, pedig fontos lenne, időről időre felidézni és építkezni belőle. Most van öt éve annak, Klaus Iohannis államfőként szükségállapotot hirdetett, a modernkori Románia történetében először. Ez két hónapig tartott, majd készenléti állapotra váltottunk, ami jelezte, hogy a járványveszély nem múlt el egy csapásra. Sőt, míg nálunk készenléti állapot volt, tőlünk nyugatabbra még szigorúbb korlátozások voltak. Bizonyára sokan emlékeznek arra, öt év után is, hogy a lakosság egy része mennyire elégedetlen volt, hogyan ütött ki szép lassan vagy gyorsan a társadalmon a pandémiás fáradtság. Hogyan próbált legyinteni a társadalom egy része a láthatatlan ellenségre, a vírusra. Pedig a pandémia jogi és pszichológiai értelemben éppúgy válsághelyzetet előidéző katasztrófának minősül, mint mondjuk egy földrengés.
A kollektív emlékezetből pedig kitörlődött ez az időszak, pedig nagyon fontos felismerések születtek akkor, amelyekből lehetne építkezni, kellene építkezni. Emlékeznek, hogy hogyan ijedtünk meg az első, koronavírussal összeköthető, egyre szaporodó halálesetek hírén, hogyan lett ebből pánik, hogyan vezérelték tetteinket a racionális gondolkodás helyett jó ideig az érzelmek? Nem annyira? Segítünk felidézni, mert a koronavírus-járvány által meghatározott időszak tanulságairól fontos beszélni. Vendégem az az erdélyi kémikus kutató, akinek a járvány idején igencsak fontos megszólalásai voltak, és vállalta a nyilvános megszólalásokat az összeesküvéselmélet-pártiak ostroma ellenére is.
Fejér Szilárd kémikus kutató a Naprakész vendége.
