A kézművesek szabad emberek
Van Udvarhelyen egy fesztivál, amit, ha csak kívülről látsz és csak felületesen ismered is, látod, hogy más, mint a többi.
Nekem évek óta van egy olyan érzésem, hogy ez lenne az a hely, ahol szívesen eltöltenék egy-két napot. Persze, nem mint újságíró. Kipróbálnám a bútorfestést, végre leülnék egy szövőszék mellé, mint valamikor nagyon régen. Talán még hímezni is megtanulnék, amit nagymamám próbált velem megszerettetni, de balkezes lévén, nekem nem ment úgy. Fordítva szerettem volna. Így – a konfliktus elkerülése érdekében – mindketten feladtuk.
Szóval ezen az udvarhelyi rendezvényen lehetne jól időt tölteni. Akár idén is. Július tizennegyedike és tizennyolcadika között. A hatalmas udvarhelyi parkban. Amíg ezeket a szavakat leírom egyre erősödik bennem a gondolat: szabadságot kell venni, el kell menni. Ha szeretnétek megérteni a lelkesedésem, akkor hallgassátok meg a Lőrincz Zsuzsánnával készült beszélgetésem. Népművészetről, értékről, Míves Emberek Sokadalmáról. Tartalmas időtöltést kívánok!
