A japán Rjoju Kobajasi nyerte a férfi síugrók normál sánc versenyét a pekingi olimpián.

A viadalt meghatározta az első sorozat, amely során a síugrók számára nem biztosított egyforma körülményeket az időjárás és a versenyigazgatóság. Utóbbi ugyanis éppen a szél miatt módosította a beülő magasságát, és mindez erősen rányomta bélyegét a versengésre. Az esélyesek közül sem a német Karl Geiger, sem a norvég Halvor Egner Granerud nem tudott nagyot ugrani. A lengyel Kamil Stoch  is csak szenvedett és hatodik lett, nem úgy honfitársa Dawid Kubacki, akinek nyakába bronzérem került. Az osztrák Manuel Fettner ezüstérmes lett, míg a győzelmet nagyon magabiztos versenyzéssel, a papírformának megfelelően a japán Rjoju Kobajasi szerezte meg. A románok közül Andrei Cacina 48. lett, Andrei Feldorean az 50. helyen fejezte be a normál sánc versenyt.

Simon Amman még mindig motivált, de azt mondta ez volt az utolsó olimpiája.

A hetedik olimpiáján szereplő, négyszeres olimpiai bajnok svájci Simon Ammann, 40 évesen az előkelő 25. helyen végzett és azt mondta nem hiszi, hogy négy év múlva ismét rajthoz áll.

A svájci klasszis a -16 Celsius fokos hideg ellenére is szívesen nyilatkozott a Marosvásárhelyi Rádió helyszínen tartózkodó riporterének:

“Nem győztem le az összes fiatalt, de még mindig benne vagyok a csapatban és hosszú időn keresztül mondhatni a svájci síugrás “brandje” voltam, természetesen szép dolog, hogy hetedik alkalommal is itt lehetek az olimpián. Nem lesz nyolcadik, soha nem volt célom, hogy 8 vagy 9 olimpián vegyek részt, vagy hogy rekordot állítsak fel ebben. Én csak magamnak tűztem ki célokat és ezért dolgoztam, próbáltam teljesíteni, persze ez mind relatív, hisz 40 éves vagyok. Már nem bírálhatom magam annyira ennyi idősen, de megvan bennem a küzdeni akarás és persze nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a regenerációban.” – fejtette ki Simon Ammann.

Honnan meríti a motivációt ahhoz, hogy még mindig itt tarthasson?

“A síugrás olyan, amit nem igazán lehet befejezni, hisz mindig vannak kellemes meglepetések, de néha negatív meglepetések is. Én szeretek mindig a soron következő ugrásra koncentrálni és azt közvetlenül az ugrás előtt vizuálisan elég jól eltudom képzelni. Nem ment rosszul ezúttal sem, de sajnos csak egy 25. helyre volt elég, ami rosszabb is lehetett volna, de őszintén jobb eredményre számítottam.” – nyilatkozta Simon Ammann. 

Szép Zoltán (Peking)