Tompa Gábor: A hazai szakma lelkiismerete tiszta!
Miután a magyar színházvilág több színésznője is közzétette Facebook oldalán a múltban elszenvedett, zaklatással kapcsolatos traumáját, online petíció is indult, amely arra buzdítja a hasonló eseteket megélt színészeket, hogy ne hallgassanak, álljanak elő a saját megrázó történetükkel, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a jelenséget visszaszorítsák, nemcsak a színházi és filmvilágból, hanem az élet minden területéről. Hiszen a zaklatás veszélyének nemcsak a színészek vannak kitéve, titkárnők, bolti eladók, diáklányok, férfiak, bárki kerülhet ilyen kényes, kiszolgáltatott helyzetbe.
Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója rádiónknak azt nyilatkozta: neki semmilyen zaklatással kapcsolatos ügyről nincs tudomása, a hazai szakma lelkiismerete tiszta. Tompa (aki jelenleg Kaliforniában oktat) úgy véli, hogy nem véletlen, hogy éppen Hollywoodban, Kaliforniában pattant ki ez az ügy, Kalifornia köztudott demoktrata beállítottságú.
“Az egész szakmára borzalmasan rossz fényt vet, feltételezem, hogy esetekben igazság van, sok igazság van, meg kell várni, amíg kiderülnek ezek a tények. Ugyanakkor úgy vélem, nevetséges, hogy ez a színházi világban indul el, holott zaklatásról sok más területen beszélhetünk. A politikai életben még sokszor halállal való fenyegetés és zsarolás is egyfolytában zajlik, és hatalmas pénzekkel rendelkező cégeknél is. A filmvilág itt egy ipar, egy gyár, és nyilván a profitra épül, mint ahogy sajnos az egész világ. Alig vannak manapság a normalitásnak szigetecskéi.”
Tompa Gábor szerint Magyarországon is külön kell ezeket az eseteket megvizsgálni, de hogy összességében véve a hazai szakma lelkiismerete tiszta, abban egészen biztos. “Az enyém az! – mondja – Én soha ilyen módszerhez nem folyamodtam. Eszembe se jutott volna! Minden művésznek érdeke, hogy a legjobb, legtehetségesebb erőket, a legmegfelelőbb munkatársakat szedje össze egy projektre”
A neves rendezőnek nincs tudomása arról, hogy az erdélyi színjátszásban vagy Romániában valaki azért jutott egy szerephez, mert hajlandó volt, vagy azért nem jutott, mert nem volt hajlandó valamiféle nemi kapcsolatba lépni egy rendezővel, egy vezetővel, egy producerrel. Nálunk nem is nagyon vannak producerek. Tompa Gábor sajnálatosnak és furcsának is tartja, hogy ez botrány a magyar nyelvterületen pont a színházban robbant ki, mert az erdélyi magyar színjátszás a múlt rendszer átvészelésének egyik fontos eszköze volt. Ezt a lavinát, ami Magyarországon elindult a Wienstein ügy kapcsán teljesen viccesnek is tartja.
A szereposztó díványról , ami a botrány kapcsán annyiszor szóba jött, a rendező azt mondja, hogy ez már egy évszázados kifejezés, a régi pesti lapokban is megjelenhetett már, ironikusan, viccesen használták a kifejezést. Tompa biztos benne, hogy folyamatosan előfordultak, és mindenütt előfordulnak ilyen esetek, de nem feltétlenül a színházra érvényes ez a jelenség. Ezeket lehet és kell nyilvánosságra hozni, lehet és kell orvosolni a tények feltárásával, és a megfelelő eljárások lefolytatásával.
“Nem vagyok naiv, az emberi természetnél fogva rettenetesen sok visszásság fordul elő naponta a világban. Hogy a szereposztó díványnak milyen legendája lett, és milyen mítosz lett belőle, nem tudom, de a Kolozsvári Színháznál ilyesmi soha nem fordult elő! Biztos van oka, hogy kialakult (a kifejezés –szerk. megj.), de hogy egy folyamatos gyakorlat lett volna, ezt nem hinném”.
Tompa Gábor inkább szép történetekről tudna beszámolni, olyan kapcsolatokról, amelyek egy-egy próbafolyamat során jöttek létre, szenvedélyes kapcsolatokról, meg olyanokról is, amelyekből tartós házasság született. Visszatérve a zaklatásra azzal zárta a beszélgetést, hogy kívánatos lett volna, hogy mindig akkor tárjanak fel egy-egy ilyen esetet, amikor megtörténik, vagy mielőtt megtörténne. Ha a főnököm zsarol, hogy nincs fizetésemelés, csak “akkor ha”, és ha ez bizonyítható, azonnal elő kell állni vele, és azonnal megoldást kell találni rá. Bódizs Edit interjúja.
A Wienstein ügyről, és ahogy az Amerikában lecsengett, Tompa Gábor így vélekedik: