Ötvenkét nap telt el a Maros-parti nagytakarítási akciónk óta. Ma ismét kimentünk terepszemlét tartani, szemügyre venni, hogy meddig is tart 400 önkéntes munkája. Tapasztalataink a következők: sajnos nem sikerült mindenkit végérvényesen meggyőzni arról, hogy szemetelni csúnya dolog. Bár a helyzet így is sokkal jobb, mint amilyen április 22. előtt volt.

A frissen gyűlt szemét eredete szerint három kategóriára osztható: 1 – amelyiket zsákokba csomagolva autóval kihordják a Maros partra, és a dús zöldövezetben “elrejtik”, 2. a piknik maradékok, tűzhelyek körül szétdobált palackok, sörös dobozok, karton és csomagolópapírok, 3. a halászok nehezen megközelíthető fészkeibe lapuló szemét, nádasban eldugott, főleg műanyagpalackok és sörös dobozok.

Ma csak az április 22-én kitakarított partszakaszt vizsgáltuk. Egyébként a helyzet rendkívül súlyos. Továbbra is vannak olyan helyek, ahova rendszeresen kisteherautókkal hordják ki a háztartási szemetet, az építkezési törmeléket, sőt az ócskapiacon el nem adott ruhaneműket is.