Hallgatóinknak beszámoltunk arról az utóbbi hetekben, hogy a Maros-partja, minden szépsége ellenére most, hogy kitavasodott, nem egy kellemes látvány, és ez a szemétnek tulajdonítható. Sajnos ismét halomban áll a szemét a part mentén. Ezt Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója is megtapasztalta, aki az elmúlt napokban járt a turisták és a kirándulni vágyók által kedvelt partszakaszon, Marosvásárhely és Marossárpatak között, több fotót is készített, és ezeket megosztotta a közösségi oldalakon. Ezeken a fotókon világosan látni a több száz, talán több ezer pillepalackot, melyeket a víz sodort a part közelébe. De nemcsak a vízben vagy a víz szélén, hanem a parton is kupacokban áll a szemét. Ezeket, szerinte, nagy valószínűséggel a turisták hagyják maguk után.

Rózsa Sára interjújában Barabási Attila, aki nagy természetjáró és természetfotós, elmondja: „A tegnap és tegnapelőtt volt alkalmam bejárni ezt a partszakaszt, nagyon örvendtem, hogy szép volt az idő, nagyon szép fotókat tudtam készíteni az őzekről, vadkacsákról, sirályokról, és nagyon elégedett voltam. Viszont siralmas állapot fogadott ezen az útszakaszon a szemét miatt. Én ennyi szemetet nem láttam összegyűlve folyó mentén, és szomorúan le is fotóztam ezeket az állapotokat. Nem tudom mi lenne a megoldás, láttam, hogy van olyan szemét, amit a víz hoz, amikor nagy a víz, árad a folyó, és kisodorja a part szélére, és az ott lerakódik. Ez van végig egészen a Maros mentén, gondolom, hogy Sárpatakon felül is ez folytatódik, egészen Szászrégenig, vagy nem is tudom meddig, arra fele nem jártam. Viszont, ami még szomorú volt számomra, az amit a két napon tapasztaltam. Csodálatos napok voltak, napsütéssel, amikor nagyon sokan mennek ki a Maros-partra, és nagyon sokan piknikeznek.

A tegnapelőtt, amikor kinn voltam, láttam a helyszíneket, és sajnos amikor másnap mentem, ugyanazt a helyszínt láttam, de már egészen másként, otthagyva a szemetet, gondolok itt sörösdobozokra, pillepalackokra, olyan hulladékok, amelyek nagyon nehezen bomlanak le, vagy talán le sem bomlanak, és kupacokban állnak. Az a jobbik eset, amikor valaki próbálja elégetni a hulladékot, de az is csak részben ég el, össze vannak ott égve ezek a palackok, és ott vannak hagyva. És ez az állapot fogadja a turistát vagy a sétálót vagy a biciklist, mert nagyon sokan, látom, hogy ezt az útszakaszt választják biciklizésre is. A szomorú az, hogy a környező településről még mindig látok kihordva szemetet, pedig szerintem a szemételhordást minden faluban megoldották már, de még mindig lehet látni, hogy valaki kimegy a partra szekérrel, vagy az autójába beteszi egy zsákba, és a természetben kidobja. Sajnos rengeteg ilyen látvány fogad. Most van az az időszak, amikor a fű még nincs annyira megnőve, és tisztán lehet látni ezt a „szemétgyűjteményt”, amit akár a víz hozott, vagy akár a szórakozni járó emberek kihordják oda, sütnek, mulatnak, és utána otthagyják a szemetet”.

Barabási Attila sem tudja mi lenne a megoldás, felteszi a kérdést magában, hogy vajon ez szélmalomharc? Az ember kitakarít egy részt, és egy hét múlva ugyanez a siralmas látvány fogadja! „Én nagyon szeretném, hogy ahhoz a kezdeményezéshez, amit elindítottak nagylelkű marosvásárhelyiek a tavaly is, ahhoz minél többen csatlakoznának. Én megosztottam ezeket a fényképeket a közösségi oldalon, magyar oldalon is, meg román oldalon is, nagyon sok pozitív visszajelzés volt románok részéről is, magyarok részéről is, hogy szívesen jönnének a takarítási akcióra, és erre kérem a hallgatókat, hogy aki teheti, csatlakozzon, és segítsen takarítani!”

Barabási Attila egyúttal arra is kéri a hallgatókat, hogy ha kimennek a természetbe, ne hagyják ott a szemetet! Mert ő, mint minden természetjáró és természetfotós úgy szeretne fotózni, hogy a vadállatok mellett ne legyen szemét! Mert sokszor ezt itt nálunk nagyon nehéz elérni!