Mi történne, ha a humanoid robotok átvennék fölöttünk az irányítást? Elképzelhető, hogy a siker és a győzelem ideológiája túlságosan mesterséges? Vajon tudná-e ellensúlyozni a művészet az általánosan terjedő erőszakot, bűnözést, brutalitást?

Ezeket a kérdéseket járják körül a Reflex5 Nemzetközi Színházi Fesztivál meghívott előadásai március 24.-e és 28.-a között.

Az Európában dúló háború, a világméretű járvány, a térségünket érintő gazdasági válság megpróbáltatásai nyomán folyamatos változásban van az életünk, olyan időszakot élünk, amilyenben még nem volt részünk, és amely új kihívások elé állítja a színházi alkotókat is. Van-e értelme a művészetnek ebben az egzisztenciális gondoktól terhelt világban? Ha igen, mi lehet a szerepe, küldetése? Tud-e együtt lélegezni a korral? Az online térbe való átrendezkedésünk során ugyancsak rengeteg nehézséggel szembesülünk, nemcsak azért mert nehéz lépést tartani az állandó változással és megújulással, hanem, mert egyre nagyobb teret hódít a mesterséges intelligencia, mely még tovább fokozza bizonytalanságunkat. Vajon tényleg elveszítjük azokat a támpontokat, melyek biztonságot adtak, értékrendünket meghatározták? Milyen új tartalommal és formával kell megtölteni a színházat, hogy érvényes maradjon ebben a folyamatos határhelyzetben, utat mutasson a káoszban? Ezekre és más hasonló kérdésekre keresünk válaszokat a Reflex5 előadásai által.

Amint azt már megszokhatták, magas művészi színvonalú, a kortárs európai színjátszás élvonalába tartozó produkciókból merít idén is a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál, mely abban különbözik a korábbi kiadásoktól, hogy három modulra lebontva – márciusban, májusban és októberben – kerül megszervezésre, így a fennállásának 75 éves évfordulóját ünneplő sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház egész évét lefedi.

Meghívó Bocsárdi László rendezőtől, a Reflex életrehívójától a Kultúrpresszóban:

Szerk: Kiss Dénes