Romániában 29 évvel ezelőtt ezekben a napokban kezdődtek el a forradalmi megmozdulások Temesváron, amelynek végül a Ceaușescu-rezsim bukása lett a vége.

A romániai rendszerváltás nagyon sok szempontból nem volt szokványos. Egyrészt azért, mert gyakorlatilag egy regionális központból, Temesvárról indult ki az egész eseménysorozat, amely innen terjedt ki később az egész országra. Másrészt pedig azért, mert a forradalom kirobbantásában jelentős szerepe volt a hitnek, és a vallásosságnak is.

Minden azzal kezdődött, hogy 1989 december 16-án a titkosrendőrség munkatársai ki akarták lakoltatni parókiájából Tőkés László református lelkészt. Kilakoltatásának hírére azonban hívei a parókia köré gyűltek, s élőláncot alkottak az épület körül, megakadályozva ezzel a hatóságok fellépését. A védekező céllal induló demonstráció azonban hamarosan a rendszer elleni általános tüntetéssé nőtte ki magát. Már december 16-án is csupán vízágyúval és könnygázzal tudták feloszlatni a rendfenntartó erők a tömeget. 17-én viszont a tüntetők már elfoglalták a megyei Pártszékházat is, ami után viszonzásképpen éles lőfegyverekkel felszerelve, használatukat engedélyezve a katonaságot is bevetették ellenük. Másnap, azaz 29 évvel ezelőtt a mai napon Temesváron elrendelték a szükségállapotot. Mindezt egy hosszú forradalmi folyamat követte, amelynek során a temesváriak mintájára egyre többen léptek fel a diktatúra ellen.

Novák Csaba Zoltán történész szerint számos pozitív hozadéka van a rendszerváltásnak, azonban elkerülhetetlen a veszteség is.