Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója azt nyilatkozta, hogy ha ő ilyesmiről hallana nagyon kategorikusan reagálna, teljesen elfogadhatatlannak tartaná, a színház eszméisége nem fér össze az alpárisággal és a bűnnel. Mindenképpen szembeszállna egy ilyen jelenséggel. Azonban az elmúlt negyvenkét éves pályája alatt ez nem fordult elő. Nem mondja, hogy abszolút meglepi a botrány, ami Magyarországra is begyűrűzött, de környezetében semmi hasonló esetről még nem hallott. „Az én színházi világom a teljes nyíltság világa”– vallja.

Arra a kérdésre, hogy van-e különbség a színházi világ és a filmvilág között, utóbbi esetében könnyebben előfordulhat zaklatás, főleg Hollywoodban, ahol egy színésznő talán bármit bevállal, hogy szerephez jusson, Parászka azt válaszolta, hogy csak arról tud beszélni, amiben élt az elmúlt évtizedek során, és ami most is körülveszi. Persze nemcsak sok tehetség kell a jó szerepek megszerzéséhez, van amikor szerencse is kell hozzá, de fondorlatos, alattomos, erkölcsileg fenntarthatatlan gesztusokkal nem lehet magasztosat építeni – mondja. „Amióta én színházigazgató vagyok, az ajtóm mindig nyitva áll mindenki előtt, hogy minden tapasztalatot megoszthassanak velem. Én nem hiszem, hogy ha valakit ilyen bántalmazás érne, nem jönne el nyíltan, és nem mondaná el személyesen nekem”.

A színházigazgatónak a magyarországi esetekről az a véleménye, hogy ez megrendítő, egyrészt azért is, hogy ilyesmi megeshetett, másrészt azért, hogy ezeket évtizedekig kellett hordaniuk magukban, de úgy véli ez mégsem egy általános gyakorlata a szakmának. Hogy várható-e az, hogy itt Erdélyben is lesznek színésznők, akik előállnak a saját sokkoló történetükkel, Parászka azt nyilatkozta: „A fantázia mindent el tud képzelni, de én azt mondom, ha van ilyen, akkor igenis álljon ki!”

A témát hamarosan folytatjuk, nem szeretnénk kihagyni egy művészeti intézményt sem, reméljük az egyetemek vezetői is válaszolnak kérdéseinkre, és megkérdezzük a járókelők véleményét is. Bódizs Edit interjúja.