Tavaly decemberben lépett fel első alkalommal a Marosvásárhelyi Rádió Kotta tehetségkutató és népszerűsítő műsorában a gyergyószentmiklósi No sugar zenekar, akik vasárnap visszatértek a tett helyszínére és akusztikus hangszerelésű koncertjüket mutatták be a stúdióban összegyűlt közönségnek, a rádióhallgatóknak és a facebookzoknak.

Kurta Kinga kérdéseire válaszolva az első percekben kiderült, hogy milyen szépen ível felfele a zenekar pályája, hisz Cseh Tamás programból nyertek támogatást lemezkiadásra és annak promoválására, fesztiválokon léptek fel, turnéztak itthon és Magyarországon, de úgy tűnik mindez csupán a kezdet. A zenekar tele van energiával, további tervekkel, és az idei év ritmusát csak fokoznák jövőre.

Tegnap a No Sugar nem a szokásos felállásban ( Portik Lívia – ének, Bereczki Botond – gitár, vokál, Ferenczi Zoltán – billentyű vokál, Bazilidész László – basszusgitár, Boeriu Adrian – dob), hanem Szabó Zsolt vendégzenésszel, az ő zongorajátékával turbózta a koncertet.

Bár tegnap akusztikus koncertet tartottak, a hangzás erőteljes volt, dinamikus és a dalok semmit nem veszítettek energiájukból. Portik Lívia kezdetben mintha nem érezte volna magát teljesen elemében, a zenekar már az első számmal, a Szia szerelemmel a húrok köze csapott, és a tempós indítást fokozta az újrahangolt Pillanat. Ezután mintha hullámvasútba ültettek volna a fiatalok, úgy váltották egymást a dalok: a lassúbb Taníts meg – mint megtudtuk, a zenekar kedvence – , a Nem én vagyok erőteljesebb ritmusaira pedig a lírai, Bereczki Botond nagyon személyes élményét szépen feldolgozó Köszönöm című dal következett, amelyben édesapjától búcsúzott. Első benyomásom az volt, hogy bár nagyon szép ez a dal, mégsem a koncert közepén lenne a helye, de végighallgatva a koncertet, szerintem sem lehetett volna jobban időzíteni.

A zenekar a Hiszek benned-el emelte fel közönséget és pörgette tovább a koncertet, majd a könnyed, reggeli kávézáshoz ideális Ébrenlét mutatta meg az élet derűs oldalát. Ezt követőn a No sugar nagyon slágeresre kapcsolt, Lívia is már teljesen felszabadult, csodálatosan énekelt és a Mondom, te vagy, a Végtelen álom, Meseszép, Szerencsecsillag és a Bennem van élet számokat már a közönség lelkes bólogatása közben pörgették végig. Végezetül, az ünnepekre hangolódva – jobb korán, mint egyáltalán alapon – Ma játszunk angyalost címmű régebbi szerzeményükkel zárták koncertjüket.

Konklúzióként simán megállapíthatjuk a No sugar zenekar egyre kiforrottabb, magabiztosabb, profibb zenekar az erdélyi pop-prérin, a slágeres dallamok jól szólnak akusztikus verziójukban is és jövőben valószínű, hogy bőven lesz alkalmunk velük bulizni.