A céhes város főterén gyűltek össze a felsőháromszéki magyarok, hogy leróják tiszteletüket a magyar forradalom hősei előtt. Ugyanakkor Kézdivásárhely megünnepelte 590 éves évfordulóját, első írásos említésének 610. esztendejét.

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere beszédében rámutatott: most is fel kell emelnünk hangunkat a zsarnokság ellen, mert korlátozott az anyanyelvhasználatunk, állandó vita tárgyát képezik a jelképeink szabad használata, a hangjukat felemelő embereket meghurcolják és autonómiaigényünket asztal alá söprik. A földi valóságtól elszakadt Brüsszelben és Bukarestben megmagyarázzák, hogy milyen példásan rendezett a kisebbség sorsa Romániában, sorolta Kézdivásárhely polgármestere.

„Igényt tartunk egyházaink és közösségünk javaira, igényt tartunk arra, hogy jelképeinket használhassuk, igényt tartunk az önrendelkezésre” – zárta beszédét Bokor Tibor. Ünnepi beszédében Tállai András, a Magyar Kormány parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára úgy fogalmazott: ma sem teszünk mást, határon innen és túl, mint hogy a szabadságot választjuk, az önrendelkezést. Sorsunkat illetően egyedül és kizárólag mi vagyunk az illetékesek. Őszintén hiszünk az összefogásban, a szabad magyarságban, a hazában”, mutatott rá a magyar kormány államtitkára. Kézdivásárhelyen a nemzeti ünnepet Beder Imre református lelkipásztor áldotta meg, majd a magyar és székely himnusz eléneklésével és koszorúzás zárult az ünnepség.