Ha tegnap arról vitatkoztam magammal, hogy csodás, vagy mesés nap volt és végül a csodásra esett a választásom, akkor ma egyértelmű a mesés jellemző.

Egyértelműen mesés tájakon vitt végig a mai utunk. Borbély Zoltán kollégám javaslatára került be a Kiruj fürdői szakasz a mai útvonalunkba és egyáltalán nem bántuk meg. Főleg azért, mert Szöcs István szentegyházi hallgatónk személyében a legmegfelelőbb idegenvezetőben volt részünk. De erről egy kicsit odébb, mert a napot még Csíkszépvízen kezdtük a Kassay fogadóban.

A mesés –na tessék! – reggeli után könnyű volt tekerni, már annak, aki fel tudott ülni a biciklire a hasától:) Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, a Gurul a Rádió régi barátja, elénk karikázott Szépvízre, így díszkísérettel, vagy felvezetővel gurultunk a megyeszékhelyre. Előbb a fociakadémiát, a Márton Áronról elnevezett tehetségkutatóközpontot mutatta be nekünk, ahol hatalmas erőfeszítéssel és a magyar kormány hathatós segítségével sikerült igazi világszínvonalú épületeggyüttest kialakítaniuk. Pont aznap a csíkszeredai VSK ifi focicsapata a marosvásárhelyiekkel (nem velünk) játszott mérkőzést. AZ eredményt még most sem tudom, de ez a Gurul a Rádió szemszögéből talán nem is lényeges. A fontos: hogy olyan tehetségeknek is lehetőséget tudnak nyújtani, akik az anyagiak hiánya miatt lehet, hogy elkallódtak volna.

Az akadémia – központ után a „Falu a városban” program negyedik kiadását is megtekinthettük, a kettő között pedig beiktattuk a főpartnerünk, a Kaufland – Románia csíki boltjának a látogatását. A közös fotó és a hallgatókkal való találkozás után mentünk a „városi faluba”, ahol viszont a Fun FM rádió kihelyzett stúdiójának köszönhetően mindenki megtudhatta, hogy ott vagyunk a helyszínen, így nagyon hamar elfogytak az oda szánt reklámanyagaink.  Ottó, a Fun FM műsorvezetője is nagy élvezettel faggatott a Gurul a Rádióról, sokan körénk is gyűltek, megnézni a „Vásárhelyi rádiós”. Interjúkat én is készítettem, úgyhogy nem maradt ez sm el, majd nekivághattunk a Hargitának.

45 perc kellett nekem, amíg sikerült megpillantanom a Hármas-keresztet, a Hargita fürdői eltérőnél. Igaz ebben egy vetkőzés és egy hallgatói találkozás is benne volt, hiszen Zsók Mária-Melinda és férje autóval jöttek utánunk.

Annyi még a nap krónikájába mindenképpen bele kell férjen, hogy a csíkszeredai Kauflandnál Kozma Zoltán brassói hallgatónk is csatlakozott hozzánk, illetve kerékpáron megérkezett hozzánk Szőcs István szentegyházi hallgatónk, aki végül az idegenvezető szerepét is vállalta. Kozma Zoltán brassói hallgatónk, egy, az általunk hozott fényvisszaverő reklámcsíkot átadta Lőrincz Mihály kápolnásfalui hallgatónknak, amolyan váltóbot féleséget. Közben pedig egy bonyolult küllőcserén ment végig Balázs biciklije… Mivel ők jóval hamarabb felértek a csúcsra, ezért bőven volt idejük megjavítani a meghibásodott alkatrészt.

Egy rövid ereszkedő után Fazakas bácsi várt a kiruji eltérőnél, néhány bíztató szóval látta el a guruló csapatunkat. Ez éppen Kalibás kőnél történt, néhány kilométer után pedig megtudtuk azt is, hogy miért Kalibáskő a Kalibáskő.

Ettől a pillanattól Szőcs István „kenyérbe esett” (neki egyébként péksége van Szentegyházán). Első hirtelen megállónk az opál barlangoknál volt. Valamikor a szászok opált bányásztak itt a kibányászott köveket megtisztították, majd a malomban megőrölték és végül sötét festékanyagot állítottak elő belőle. És így lett „Festékes” a neve a lentebb található forrásnak. Ugye, hogy összefüggnek a dolgok?

Az még hozzátartozik a történethez, hogy a hirtelen fékezéstől Bálint Örs hátsó gumija teljesen kikopott, a belsője is megsinyltte, egyet pukkant és máris cserélhettünk külsőt-belsőt. Ami nem volt könnyű feladt, mert a tartalékba hozott külsőgumi magassága egy picivel nagyobb volt, mint az eredeti, így a hátsó kerékről előre kellett tenni a gumit, majd az első sárvédőt is le kellett műteni Örs bicajáról. De a látvány megérte ezt a szerelési szünetet. Természetesen, kis csapatunk is nekifogott a bányászkodásnak, emlékül néhány opáldarabkát hazavittünk a barlangból.

Alig ereszkedtük egy pár száz métert – ha volt annyi – máris újabb látványosságot mutatott be nekünk István. A Festékes forráshoz érkeztünk, amelynek vízét bárkink tudom ajánlani, ha arra jár. Igazi szénsavas borvíz, mellékíz nélkül. Közben megpillantottuk a Kalibás követ, amiről a már korábban említett Kalibáskőt elnevezték. Fanasztikus sziklaképződmény, amit csak úgy lehet a legjobban észrevenni, ha átgázol az ember a patakon. Ki mezítláb, ki a köveken egyensúlyozva, de valahogy átevickéltünk a túlsó partra és onnan terült elénk az igazi látvány. Közben nméhányan éppen piknikeztek a forrás mellett, szállt a finom tábortűz illat, a rávaló pedig előkészítve pihent a tűz mellett. Egy közös fotózás után pedig folytattuk az utunkat, ismét csak pár száz méter erejéig.

Az egykori pionírtábor kezdeténél található – most már – parlagon heverő úszómedence mellett megmásztuk a Kossuth-sziklát, amely elnevezéséről István sem tudott sok információt. A mászás után pedig immár Kiruj-fürdőre gurultunk, az egykori diáktáborok helyszíne lehangoló látványt nyújt. Jobb sorsra érdemes épületek várják a fényes jövőt, amikor majd ismét diákzsivajtól lesxz angos a település. Addig azonban magánházak, üdülők skasága épül. Egykor annyian laktak Kirujban, hogy saját iskolájuk volt, most azonban az is zárva.

Szeltersz irányába kanyarodtunk, mert már nagyon fogyott a nap és Szentegyházán egy kis közönségtalálkozó szerveződött.

Előbb még megálltunk Rákóczi Kinga kolléganőnk édesanyjánál, aki élettársával együtt várt bennünket. Egy 15 perces kis phenő után pedig nekivághattunk az utolsó 10 kilométernek, a jó minőségű köves úton felkaptattunk a Szentegyháza gyöngye nevűstrand bejáratához. Onnan a főúton már csak egy dobbantásunk volt a Gábor Áron Művelődési házig, ahol közel negyven, nagykorúsításra váró fiatal várt bennünket  Sándor Lajos alpolgármester és a György László igazgató társaságában. Hallgatóinkkal is találkozhattunk, akik elmondták, melyik műsort kedvelik nagyonés mit hiányolnak a műsorainkból.

A rövid kis eszmecsere után pedig a Hargita panzióban tértünk nyugovóra, de előbb egy nagyot vacsoráztunk és még egy-két interjú is készült. A napi összefoglalóba pedig sikerült belealudnom, így szombat este helyett vasárnap délelőttre tolódott át az írás befejezése. Most pedig mindjárt indulunk tovább Kápolnásfalu, Székelyudvarhely, Székelyszentlélek, Farkaslaka irányába, utóbbi településen a Brangoló panzióban lesz egy közönsétalálkozónk 19 órától.

Találkozzunk személyesen!