Portrékiállítás készül egy erdélyi kisfaluról, amelyet először Chicagóban mutatnak be.

A kalotaszegi Kispetri még száz lelket sem számláló kihalófélben lévő kis település, Kolozsvártól 40 kilométerre. A megüresedett házakat általában kolozsváriak vásárolják meg, hétvégi háznak. Ezt tette Barabás Réka kolozsvári egyetemi tanár is, aki immár négy éve beindította itt a csűrszínházat. Ilyen csűrszínházra került sor október közepén (a hidegre való tekintettel kivételesen a kultúrházban), ezúttal Tordai Tekla színművésznő adta elő kedvenc verseit.

A falubelieknek nem kis meglepetésben volt részük, hiszen fotózásra is sor került az előadás után: ugyanis Visky András, író, dramaturg kezdeményezésére portré-fotókiállítás készül Kispetri lakóival. Egy amerikai fotóművész, Nelson Fitch, az előadás végén a szomszédos terembe invitálta a jelenlévőket, hogy lefényképezhesse őket. Visky Andrásról a helyszínen az is kiderült, hogy egyik alapító tagja a Kispetri csűrszínháznak.

Barabás Réka elmondta, hogy noha ez a negyedik csűrszínház, verses összeállítás még nem volt, és ennek a gondolata azért fogalmazódott meg benne, mert ő észrevette, hogy a kispetriek szeretnek szavalni. Ünnepekkor megtanulnak egy-egy alkalomhoz illő verset, és a templomban kiállnak, és elmondják. „Amikor Teklával egyeztettünk, hogy mi legyen, nagyon örültem, hogy ő egy versösszeállítással készült… A kispetriek örülnek annak is, hogy idejönnek, felkeresik őket, mert Kispetri kissé már elfeledett falu lett. De az a tény, hogy összejöhetnek, találkozhatnak, már önmagában is nagy dolog, hiszen hatvan ember lakik csupán itt, ahol valamikor ezren éltek”.

Tordai Tekla számára is öröm volt, hogy megismerhette Kispetri lakosait, és elmondhatta nekik kedvenc verseit. „Nagyon szeretem ezt a vidéket, nem először járok itt, szeretem ezeket az eldugott csendes falvakat, amelyeknek megvannak a maga szokásai, a története”. A helyiek a művésznőnek gyönyörű virágcsokorral és ajándékkosárral kedveskednek, amiből nem hiányzott a zakuszka és a kürtőskalács.

A csűrszínházak szervezése Ocskay Józsefnek is köszönhető, aki kispetri lakos, de inkább csak nyáron, mert télen családjával Kolozsváron él. Ő az Ocskay grófok egyik leszármazottja, és Maros megyében nőtt fel. A beszélgetésből kiderül, hogy sok szép emlék fűzi a Nyárádmentéhez, ahol a szülei orvosként dolgoztak.

Hogy Kispetri valóban elöregedő, elnéptelenedő falu az is igazolja, hogy 1965-ben, amikor Tóth József nyugalmazott lelkész odakerült, 14 híján ezer ember élt ott, mára a lakosok száma száz alá apadt. De mivel varázslatos, csendes, eldugott település, sok kolozsvári vásárol itt hétvégi házat, és amint látjuk, felpezsdítik a település életét. Kiskaló András fiatal kora óta él Kolozsváron a családjával, és ő is ebben látja a jövőt, sőt biztos abban is, hogy ha egykor majd nyugdíjba vonul, ő is ide települ vissza, vagy legalábbis több időt fog eltölteni a szülői házban, ahova most is gyakran jár.

Az előadáson Pannus néni is részt vett, mint minden mozogni képes falubeli, és az azt követő fotózáson is. Őt a kedvenc tárgyával, a gyűszűjével fényképezte le az amerikai fotóművész. Azt mondta, azért hozta magával a gyűszűt, mert az neki mindennapos munkaeszköze, szeret varrni, de a varrás nála is ötvözi a kellemeset a hasznossal, mert a nyugdíját is a „diványpárnák” hímzésével egészíti ki. Mint tudjuk, Kalotaszegen a múlt század elején váltak híressé az írásos varrottasok, amelyeket főleg Körösfőn árulnak, de eljuttatják távoli vidékekre is.

Barabás Réka tanárnővel abban maradtunk, hogy a csűrszínház projekt jövőre már a megszokott helyen, vagyis csűrben folytatódik (amihez engem is kellemes emlékek fűznek, hisz a gyerekkorom egyik színhelye, édesapám révén félig kispetri származású vagyok jómagam is). A csűr közben felújítás alatt áll, de már beszerezték a zongorát, úgy hogy zongoraestekre is számíthat majd a kispetri közönség. Addig is a petri lakosok türelmetlenül várják a fotókiállítást!

Bódizs Edit összeállítása.