Szeptember 27-én délután hat órától került sor Vida Gábor legújabb, a Magvető gondozásában megjelent Egy dadogás története című regényének a bemutatójára az András Lóránt Társulat székhelyén, a Braila utca romos zsinagógájában.

Az est a szerző felolvasásával kezdődött, amit meghitt beszélgetés követett. A beszélgető és írótárs, Szabó Róbert Csaba egy erős kérdéssel indított: volt-e köze a beszédhibának az íráshoz? A címet ugyanis értelmezhetjük metaforaként, a regény olvasása közben viszont áttételesen szövegszervező elvvé is válik a dadogás. Az író gyerekkori példával szemlélteti a beszédhiba és az írás közti párhuzamot: neki kell futni, mint annak idején a fagylaltvásárlásnak.

Az Egy dadogás története többféleképpen értelmezhető. Olvashatjuk önéletrajzi regényként, több generációt felvonultató családregényként, de mindezek mögött ott van térségünk története is. A szerző Esterházyt parafrazálva utalt arra, hogy családjának történeté egyben Erdély története is, mely akárcsak történelmünk, tele van titkokkal és sérelmekkel, a valódi szembesülés pedig csak akkor történhet meg, ha mélyre merünk ásni. Így válik a regény önvallomássá, amely során a traumák feldolgozásra kerülnek, miközben korképet fest a 19. század agrárkapitalizmusáról is.

Valahol valaki elhallgat valamit – jegyzi meg a szerző a beszélgetés során. Kérdés, hogy tudjuk-e tisztázni ezeket a csavarokat vagy tovább hallgatunk róluk. A felelősség alól lehetetlen kibújni, ahhoz, hogy magunkat megértsük, olyan rétegeket is le kell hántani, melyek tabuknak számítanak családunkban. A szerző kikezdi a gyönyörű családi énkép fogalmát és bátor személyességgel fedi fel a a mögötte rejlő nehézségeket, de nem vádol, hanem képet fest a bántalmazás sokrétűségéről, az átöröklés problémájáról. Nem elégszik meg a száraz jellemábrázolással, igyekszik feltárni a szereplők milyenségének a gyökerét, a bonyolult folyamatok mögötti mechanizmust, így jut el az önreflexión keresztül a felismerésig és így bontakoznak ki a műben olyan kulcsfontosságú szereplők is mint az anya, akiről kiderül, hogy szintén egy áldozat, akárcsak az apa, akit a hatalom gátlástalansága fosztott meg az illúzióktól.

Az Egy dadogás története bátor szembenézés a múlttal és annak torz beidegződéseivel. Ez a velőig hatoló őszinteség egy olyan személyes hangot kölcsönöz a regénynek, hogy olvasása közben könnyen magunkra, vagy saját családunk történetére ismerhetünk.