Bocsárdi László: Sok visszaélés van, csak nem kerül napfényre
Amióta a Hollywood-i szexuális zaklatás ügye, a Weinstein botrány begyűrűzött magyar nyelvterületre, több hazai rendezőt is megkérdeztünk, hogy mi a véleményük a szexuális zaklatásról, és főleg arról, hogy hatalmi helyzetben lévő személyek visszaélnek a pozíciójukkal. Ma Bocsárdi László rendezőt kérdeztük, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház igazgatóját. Bocsárdi László szerint is beszélni kell erről a témáról, a sepsiszentgyörgyi színházban is beszélnek róla, noha soha ilyesmi ott elő nem fordult.
„Én átgondoltam ezt az egészet, én azért tartottam túlzásnak (azt, hogy a sajtó foglalkozik a témával – szerk. megjegy.), mert hálistennek a környezetemben én ilyennel nem találkoztam. Ennek kapcsán az a mondás jutott eszembe, hogy ha valakinek hatalmat adsz, megtudod, hogy milyen ember, kiderülnek róla dolgok. Világosan megmutatja, hogy kiben mi lakozik, akkor, amikor a hatalom birtokosává válik, és emiatt lelepleződik”. Bocsárdi szerencsétlen dolognak tartja, hogy az emberek nem mernek egy ilyen helyzetben úgy viszonyulni, hogy a méltóságukat megőrizzék, és emiatt elhallgatják. Ez szerinte valóban fontos dolog, és szerencsés, hogy felkapták, és foglalkoznak vele. „Én most kicsit utánaolvastam, rengeteget utaztam mostanában, és nem volt időm ezzel foglalkozni, nem is igazán mélyültem el benne, de most nagyobb a rálátásom, és valóban igazat adok önöknek, ezt le kell leplezni, mert egyszerűen elképesztő tud lenni egy ilyen helyzet.”
Arra a kérdésre, hogy szükség van-e önvizsgálatra az erdélyi színházak körében is, Bocsárdi szerint önvizsgálat helyett inkább minden olyan személy, akinek ilyen kellemetlen helyzetben volt része, szóvá kellene, hogy tegye, jeleznie kellene ezt: „Most ez egy olyan szituáció, hogy mindenki elmondhatja a bánatát, amit eddig elfojtott, és akkor talán megtisztulhat ez a közeg, ami nyilván jobban reflektorfényben van, mint más helyek, de ismétlem minden helyzet, ahol a hatalom, mint olyan fennáll, elkerülhetetlenül ennek a lehetőségét hordozza. Szerintem nagyon sok visszaélés van, csak nem kerül napfényre nyilván”.
Arról, hogy itt Erdélyben valamikor is osztottak-e szerepet a szereposztó dívány „alapon”, a rendező és színházvezető úgy véli „Nem véletlenül ismert ez a kifejezés, hiszen régebben hallottam én is ilyen dolgokról. Úgy gondolom, hogy régebb nagyobb súlya volt az igazgatónak, nagyobb volt a hatalma, mint most, és valószínű, hogy akkor több visszaélés történt. Most azt hiszem jóval kevesebb van, mert az emberek is kevésbé félnek, mint annak idején, a múlt rendszerben. Nem félnek annyira az intézmény vezetőjétől, vagy az intézmény vezetőjét ki lehet kezdeni, ha ilyen gondok vannak. Tehát azt hiszem, hogy ez ma nem annyira gyakori helyzet. Én nem tudok személyesen ilyen helyzetekről, megmondom őszintén, én a pálya másik oldalán állok.” Bocsárdi nagyon elítéli ezt a cselekedetet, mint mondta, aki így oszt szerepet, szerinte, azt jelenti nem érdekli, hogy az előadás milyen lesz. Nem érdekli a művészi szempont, csak az érdekli, hogy bizonyos előnyökhöz jusson, a helyzetet kihasználva, olyan előnyökhöz, amelyekhez különben nem juthatna.
Hogy beszélnek-e a zaklatás témájáról, a „Wienstein Magyarországon-ról” a színházában, Bocsárdi László elmondta: „Most kiderült számomra, hogy beszélnek erről, de hát ez normális. Amikor a másik probléma volt, amikor a túlságosan szigorú és agresszív rendező problematikája volt (Andriy Zholdak rendezőről van szó, aki idén márciusban, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett, és agresszált egy színésznőt – szerk. megjegy), akkor is három napig beszéltek róla, aztán elhallgatott az ügy. Remélem, hogy ez a kérdés tulajdonképpen most felszabadítja az embereket, innentől erre fele ilyen dolgok nem tudnak megtörténni, mert rögtön lelepleződik az illető. Gondolom, ez a hatása meglesz! Az én színházamban ilyen nem volt, ilyet én nem hallottam, amióta itt vagyok” – hangsúlyozta Bocsárdi. „Különben is nem hívok olyan rendezőket, akikben nem bízok, úgy értem művészi szempontból. Akiről nem feltételezem azt, hogy komolyan veszi a munkáját, azt nem hívom el, tehát baráti alapon én nem hívok embereket rendezni.” Bódizs Edit interjúja.