Schwarcz Ádám, művésznevén Beton.Hofi Fonogram-díjas magyar rapper, zeneszerző, dalszövegíró. Példája nem csak azért kiemelkedő, mert sorai, megszólalásai mögött egy igencsak önreflexív karakterre látunk rá; ha a hip-hop világára gondolunk, gyakorta szembejönnek a nőkkel szembeni megalázó vagy kizsákmányoló diskurzusok, a videóklipekben megjelenő nők pedig gyakran csupán esztétikai célzattal vannak ,,hasznosítva”.  Még sok más sztereotípiát fel lehetne sorolni, ami ehhez a milliőhöz tartozik, és amivel szemben Beton Hofinak sikerül egy sajátos és emberi referenciát felállítani az újhullámos hip-hop keretében.

A celebek világában valószinűleg találkoztunk már olyan esetekkel, amikor valaki sérülékenységére rájátszva igyekszik elnyerni rajongói szimpátiáját. Ádám – amennyire beszélgetésünk időtartama teret engedett ezt felfedezni– úgy gondolom, hogy pontosan azt a fajta emberséget, megközelíthetőséget képviseli, amit hiányolunk. A szövegeiben megjelenő pontosan célzott önfeltáró részek megtalálták azt a hallgatottságot, ami által a Trap Pavarottija egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

A mai Jó reggelt, Erdély-ben a marosvásárhelyi, szinházi közegben való felbukkanásának apropóján beszélgettünk, kitérve arra is, hogy miért kellene a számára felállított szobrot betonba önteni, illetve hova tekintsünk, ha vezetőket keresünk: