Balázs Attila: A zaklatást vissza kell szorítani
Miután a magyar színházvilág több színésznője is közzétette Facebook oldalán a múltban elszenvedett, zaklatással kapcsolatos traumáját, online petíció is indult, amely arra buzdítja a hasonló eseteket megélt színészeket, hogy ne hallgassanak, álljanak elő a saját megrázó történetükkel, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a jelenséget visszaszorítsák. A művészeti intézmények közül ma a Temesvári Csíki Gergely Színházat kerestük meg.
Balázs Attila főigazgató előbb arról számol be, hogy annyira nem követi ezt a kényes témát, mert szerinte ez “egy botrány dolog”, amit a sajtó éppen ezért kapott fel. De aztán elismeri, hogy ez valós, reális, létező probléma, tehát kell foglalkozni vele, komolyan kell venni, mert itt bűntényről beszélünk.
“A mi színházunkban nem fordult elő ilyesmi, gondolom azért is kérdeztek meg, hogy én voltam-e tárgya ilyesminek. Szerencsére nem, én sem követtem el, és velem sem követtek el ilyesmit. Úgy hogy ebben nem vagyok annyira tájékozott. …Aki ilyet elkövet, azt keményen meg kell büntetni.”
A kérdésre, hogy hallott-e Erdélyben hasonló esetet, hogy XZ rendező főszerepet ígért színésznőnek bizonyos szexuális szolgáltatások fejébe, Balázs Attila így reagál: “Van ez a bizonyos közkedvelt kifejezés, a szereposztó dívány, amiről nagyon sokan beszélnek, de ilyen dolgokról szerencsére nem tudok. De ez talán azért is jó téma, mert néha az emberek a színpaddal összekeverik a valós életet”.
A főigazgatónak az a véleménye, hogy nem szabad ezekkel a traumákkal tovább élni, hanem fel kell dolgozni őket. Minél hamarabb feldolgozza az ember, annál inkább tud egy egészségesebb útra lépni. Ezt vagy úgy dolgozza fel, hogy pszichológushoz megy, vagy úgy, hogy a nyilvánosság elé lép, de mindenképpen fel kell dolgozni – véli. Balázs Attila egyetért azokkal, akik az online petíciót indították, ami segít abban, hogy az áldozatok előlépjenek, és azok, akik visszaélnek a hatalmi helyzetükkel, megbűnhődjenek.
A Török-Illyés Orsolya színésznő esetét pedagógiai esetnek nevezi, és szerinte ez az eset is példa arra, hogy a zaklatás nemcsak a színházi és filmvilágra szűkíthető, és nemcsak az előtérben lévő személyek eshetnek áldozatául.
“Mi van azokkal a személyekkel, akik nincsenek előtérben, és mégis visszaélnek a helyzetükkel? Azokat is meg kell védeni! Ezért amellett vagyok, hogy minél hamarabb nyilvánosság elé kell hozni ezeket a dolgokat, hogy ne legyen tere ennek a fajta bűncselekménynek.” A temesvári színház vezetője szerint beteges emberek, akik ilyesmire vetemednek, és ezt nem szabad elnézni. Balázs Attila azt is el tudja képzelni, hogy ezt a témák majd a színházak is feldolgozzák, hogy minél szélesebb közben hirdessék: a zaklatást vissza kell szorítani.
A hatalmi pozícióban lévő emberek bárhol visszaélhetnek: a nagy cégeknél, a politikában, az oktatásban, az egészségügyben vagy bárhol, olyan kényes helyzetek adódnak, amelyek könnyedén átcsúsznak visszaélésbe. Ezeknek a védtelen személyeknek, akik ilyen helyzetbe kerültek, tudniuk kell a jövőben, hogy védekezhetnek, és a legnagyobb pajzsuk, az a saját lelkiismeretük.
“Biztos ezáltal a kampány által megerősödnek ezek az emberek, azért is kell ezt a médiában terjeszteni, hogy ne csak a közszereplők tudjanak róla, mert biztosan vannak olyan áldozatok, akik nem közszereplők, nem közismertek, de ugyanolyan traumáknak vannak kitéve, és azoknak is legyen a jövőben bátorságuk szembeszállni az ilyen esetekkel”– mondja az igazgató. Bódizs Edit interjúja.