Brassó külvárosában, a Zajzoni út 126 C. szám alatt, egy négyemeletes tömbházban, elvegyülve a többi tömbház között található a város hajléktalan központja. A bejáratnál rendőr állt a kapusfülkénél és igazoltatta a bejövőket. Félszemmel láttam, hogy gumibot lóg a falon, bizonyára akadnak olyan helyzetek, amikor használni kell. A ház szabályzata szerint, csak azokat a személyeket fogadják be, akik nincsenek ittas állapotban, akiknek legutolsó lakcímük Brassóban volt. Ha ezt nem tudják iratokkal igazolni, akkor beazonosítják őket és elveszett irataik helyébe újakat kapnak.

A menhely vezetőjével, Ioan Mircea Baciuval találkoztam, aki első alkalommal végigvezetett az épületben. Kellemes meleg, tisztaság volt érezhető a négyszintes házban. Nappal volt, az éjszakai szállóvendégek közül csak néhányan maradtak ott. A menhely vezetője elmagyarázta, hogy a hajléktalan központban három fajta szolgáltatást biztosítanak az igénylőknek. Először is éjszakai szállást tudnak adni 50 személynek, de rendkívüli állapotok esetén még több embert is be tudnak fogadni. Jelenleg 33-37-en érkeznek éjszakánként, kissé többen, mint néhány héttel ezelőtt, amikor még nem voltak fagyos éjszakák. Az éjszaka érkező hajléktalanoknak tiszta ruhát adnak, egy csomag hideg ételt kapnak és lehetőséget arra, hogy tisztálkodjanak.

Egy második szolgáltatás a napközi központ működtetése. Aki tehát itt töltötte az éjszakát, maradhat napközben is. De akadnak olyanok is, akik nappal dolgozni járnak. A 2o férőhely közül aznap 18-at vettek igénybe. Benyitottunk egy közösségi szobába, ahol éppen tévéztek. A szomszédban konyha van, ahol saját ételüket készíthetik el a hajléktalanok. Amikor arra jártunk éppen szalmakrumplit sütöttek. A központ vezetője elmondta, hogy szociális gondozók és pszichológus is segítik a beilleszkedést.

Az épület legfelső szintjén a hajléktalan központ keretében lakhatást biztosítanak olyan személyeknek, illetve gyermektelen családoknak, amelyeknek tagjainak sikerült munkához jutniuk. Ezeknek a lakóknak minimális összeget, az igénybe vett szolgáltatás értékének alig 1o százalékát kell fizetniük az első hónapban, majd 2o, illetve 3o százalékát. A lakók egy évig élhetnek itt, majd lehetőségük van hosszabbításra, ha a szakbizottság így ítéli meg.

A központ vezetője, Ioan Mircea Baciu elmondta, számára az a legnagyobb elégtétel, amikor azt látja, hogy az egykori hajléktalan már a ház legfelső szintjén lakik, vagyis van munkája, el tudja tartani magát. Arra a kérdésemre, hogy mi a legnagyobb problémájuk a hajléktalanoknak, Ioan Mircea Baciu azt válaszolta, hogy szétzilált életük.

,,Ők választanak. Mert például lehetőségük van arra, hogy lemondjanak az italról, akkor mi befogadhatjuk őket a napközi központba, ahol esetleg munkát is találhatnak’’. – mondta a hajléktalan központ vezetője, aki közölte azt is, hogy egyelőre nincs szükségük anyagi támogatásra, ha pedig lesz, akkor majd értesítenek.

A napközi központ egyik lakójával is megismerkedtem. Tőle kérdeztem: