Ambrus Attilának alig lehetett a közelébe férkőzni kedden este a Kultúrpalotában, a film vetítése előtt is, de utána is körbefogták az emberek, fotózkodtak vele, vásárolták a kerámiáit, valamint Haramia című könyvét. Végül mégis sikerült 3 percre félrevonni, mielőtt a Jazz and Blues klubba ment volna, a két vetítés közötti kerekasztalbeszélgetésre. Bódizs Edit interjúja.

Az évekkel ezelőtt készült dokumentumfilm (Investigation Discovery – A viszkis rabló balladája könyv nyomán készült film) és a művészfilm között van némi eltérés.

A.A.: Persze, hogy van. Műfaji szempontból azért van különbség, mert ez utóbbit összesűrítették. Ha mindent tényszerűen mutatunk be, akkor az egy dokumentumfilm kategória. Ez egy játékfilm, ezért rengeteg eseményt, ami az életemben megtörtént, össze kellett vonni. Ugye két órában nagyon nehéz belepakolni 50 év „munkásságát”. Ezek nem csalások, hanem, ahogy mondják, fel van geggelve a jelenet. Tehát üldöztek, beleugrottam, úsztam a Dunában, ezek mind megtörténtek, de például az üldözési jelenet sem ott volt, ahol a valóságban, hanem a Verseny utcában, ott forgatják általában az üldözési jeleneteket, ugyanis az Budapestnek visszaadja azt a sajátosságát, hogy fel lehet ismerni, hogy ez Budapest. Az eredeti helyszínen nem lehetett volna megcsinálni, mert ott nagyon nagy a forgalom.

Az üldözés az pont olyan durva volt, mint a filmben?

A.A.: Igen, ugyanúgy kilőtték a kocsit, és a bűntársamnak azzal volt szerencséje, hogy nem ült a kocsiban, mert akkor gerincen vagy tarkón lövik, mert az első golyó a műszerfalba csapódott, átment a fejtámlán. Hátul teljesen szétlőtték a szélvédőt, gyakorlatilag berobbant mindent, tehát ezek a dolgok megtörténtek.

Igaz, hogy azért fogtak el, mert visszamentél a kutyádért?

A.A.: Ez részben igaz. Visszamentem a kutyáért, útlevélért, fegyverekért, és ugye pár percre megálltam, mert vettem a benzinkútnál viszkit, mert ugye „alkotói válságba”kerültem. És a kutyáért is megálltam,kétszer pisiltetni, és ezen csúszott el a történet.

A börtönben hogyan lehetett azt a 12 évet épségben átvészelni? (A wikipédia 12 évet említ.)

A.A.: 13-at! Fontos, hogy az ember tanuljon, vagy kezdjen ott magával valamit. Egy ingerszegény környezetben fontos, hogy az ember találjon valamilyen célokat, valamilyen feladatokat. Én rájöttem arra, hogy nagyon erős személyiség vagyok, és hogy ezt ki kell használnom jó értelemben is.

Most van ez a nagy sikered. Általában az ember mindig többre vágyik. Ezután mi következik?

A.A.: A Zsolnai gyár! Szeretném megvenni a Zsolnai gyárat! (nevet) De a viccet félretéve, én is idealista vagyok, álmodozom, de nincs hiányérzetem, tehát ha van az a bizonyos bakancslista, ott még egyetlen pont van: nincs gyerekem, de dolgozom rajta!

Akkor most még egy pár szót a kerámiákról is!

A.A.: Ugye én civilben keramikus vagyok, járom az országot, Erdélybe is szoktam jönni, többnyire a Szentgyörgyi Napokra jövök el minden évben. Tavaly nem jutottam el, mert Ázsiában voltam, éppen akkor forgattuk az Ázsia Express-t, de imádom ebből a szempontból ezt a fajta világot, mert itt az emberek nem azzal kezdik, hogy az ár feléből mennyit engedek? Magyarországon az a szokás, hogy folyamatosan megy a cigánykodás, alkudozás, ezt azért annyira nem szeretem, mert mindig elmondom, hogy ez kézimunka, ezt háromszor égetem, nem matrica van rajta, nem Kínából jön, nem Lengyelországból jött vacak, hanem ez egy kézműves termék, nyilván nekem is vannak öntvényeim, de az esetek többségében azért próbálok minőséget kiadni a kezemből, és az a „rossz tulajdonságom”, hogy garanciát vállalok a termékeimért, mert ha valamit elrontok, azt én kicserélem.

A viszkis ma Budapesten él, megnősült, kerámiával foglalkozik, de reklámfelkérései is vannak. Az említett társ sajnos nem tért jó útra, ahogy azt Ambrus Attila tette, jelenleg is körözik.