Dimény Lóránt szerint a kultúra, a kultúrához való viszonyulás nem korfüggő. Családos emberként úgy véli, hogy az egyetemista évei során került legközelebb a kultúrális élethez.

Egy áldásos kor az ember életében a fiatalkor, mert egy nagyon pezsgő, felfokozott kíváncsiság, érdeklődés jellemzi. Ezt pedig kielégíteni akkor van idő és lehetőség, abban a korban még általában nics olyan sok figyelemelvonó tényező, az ember akkor talán jobban rá tud hangolódni. „A szó hagyományos értelmében vett kultúrális érdeklődés az a nagyvárosok esetében tettenérhetőbb, mint vidéken” – mondja. A kultúra keresése, mint olyan, a szükségletek egy magasabb rétegéhez tartozik, hiszen hogyha az ember életében van egy bizonyos stabilitás, több időt tud szánni ilyesmire. Fejleszteni lehet azt, hogy az ember értelmi és érzelmi igénye olyan szintű legyen, „hogya a kultúrával való találkozás öröme és katarzisa intenzívebb legyen, végsősoron olyan célból, hogy ebben a katarzisban megtalálja az önmaga és az Isten közti kapcsolatot”

A Dimény Lóránttal rögzített beszélgetés az alábbi linken hallgatható meg.
MVR