Tófalvi Zselyke – Ez van
Tófalvi Zselyke olvassa fel Ez van című díjnyertes novelláját.
„Anyánk nem volt hitetlen, csak egyszerűen nem imádkozással és templomba járassál gyakorolta a hitét. Ismerte a Bibliát, néha olvasott fel nekünk A példabeszédek könyvéből, de gyakorlatias ember lévén, nem tudott azonosulni az értelmetlen emberi szenvedés létjogosultságával. A halált elfogadta, apánk halálát, majd a nagyapámét is olyan szépen, józanul kezelte, hogy valóban azt gondoltuk, hogy ez az élet része, a vég pedig az, ahonnan elindulunk. Anyám a papokat ki nem állhatta, és ugyan rosszat nem mondott róluk, de mindegyiket álszentnek és álságosnak tartotta, akiknek a misebor és a perselypénz számít, nem az, hogy a falu legidősebb asszonya siratja egy szem tehenét, amibe belecsapott a ménkű. Anyám erre is azt mondta, hogy ez van, ezt kell szeretni, de ahogy egyre több dolog bosszantotta, sőt, dühítette a kereszténységet zászlójukra tűzőkkel kapcsolatban, azt mondta: ez van, de nem kell szeretni.”
Tófalvi Zselyke 1976-ban született Marosvásárhelyen. Budapesten él, jelenleg a Közép-európai Egyetem munkatársa. Írásai a Látó-ban, a latoblog.hu-n, a kolozsvári Szabadság című napilapban, a Székelyföld Kulturális Folyóiratban, és a pozsonyi Kalligram folyóiratban jelennek meg. 2019-ben Látó-nívódíjat kapott. Tófalvi Zselyke a társadalomtudományok felől érkezett a kispróza felé: tárcái, jegyzetei, novellái a hétköznapi dimenziót villantják fel – és azt, ami a mindennapiságok mögött van.
Zenei illusztráció Karl Jenkins Palladio
Hangmérnök Kacsó Tibor
Szerkesztő Tompa Enikő