Geopolitikai labirintusban az orosz-ukrán béke
Több szempontból is megrengette az európai döntéshozók kabinetjét a hétvégi müncheni biztonságpolitikai konferencia. Egyrészt J. D. Vance, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke kioktatta az öreg kontinens országait demokráciából, bírálta Európát a bevándorlási politikája és a szólásszabadság korlátozása miatt. Másrészt olyan washingtoni hangok vannak, miszerint csak amerikai és orosz képviselők kezdenek tárgyalásokat az ukrajnai békéről. A nyilatkozatok ellenére nem kaptunk tiszta képet arról, hogy mit akar Donald Trump. Emmanuel Macron francia köztársasági elnök a biztonság kedvéért rendkívüli találkozót hívott össze német, olasz lengyel, EU-s és NATO-illetékesek részvételével, amelyen afölött tanácskoznak, hogy Európa nem kap helyet annál a tárgyalóasztalnál, amelynél a békéről döntenek. Mindeközben, kedden, a tervek szerint, a háború kitörése óta először ül le tárgyalni Rijádban az orosz és az amerikai külügyminiszter, ahol többek között egy Vlagyimir Putyin és Donald Trump közötti csúcstalálkozót is előkészítenének.
Az Egyesült Államok és Európa viszonya is egyre bonyolultabbá válik – van, aki úgy véli, hogy Amerika nem fogja Európát egyedül hagyni, csupán politikai nyomást gyakorol, míg mások szerint már a hidegháborús időszakra emlékeztető vonásokkal kell szembenéznünk.
Lehet-e tartós békéről tárgyalni, illetve célt érni úgy, hogy Európa nem vesz részt a döntéshozatalban? Tárgyalhat-e egy szuperhatalom Ukrajna jövőjéről úgy, hogy az érintett ország legfelejebb csak a másodhegedűs szerepet kapja? És mi a szerepe a gyors döntéseknek a háború lezárása kapcsán – vajon Trump szándékai Európa és Ukrajna jövőjére nézve károsak lesznek?
Dr. Gyarmati István diplomata, államtitkár, biztonságpolitikai szakértő, egyetemi oktató a Naprakész vendége.
