Kopriva Nikolett: Versben is képekben gondolkodom
Kopriva Nikolett kárpátaljai, munkácsi születésű költőnek idén két kötete is megjelent, a Kővé zsugorodott ország és Talán vagytok, előbbi az Előretolt helyőrség íróakadémia gondozásában, utóbbit a Mentor Könyvek Kiadó jelentette meg.
Kopriva Nikolett, ahogy mondja, folyamatosan írja a verseket, velük kel és velük fekszik. Egész világa benne van ezekben a versekben. Az elmúlt négy évben három kötete jelent meg, így az olvasó trilógiaként is olvashatja a három könyvet. Összefüggést természetesen csak annyira kell keresni a versekben, hogy ugyanaz a szerzőjük, ugyanannak a belső világnak és léleknek a kivetülései.
A Talán vagytok a háború és a veszteségek könyve, az előtte megjelent Kővé zsugorodott ország címűt szintén a háború, az otthon keresése határozza meg, a legelső kötetét pedig, az Amire csak a fák emlékeznek címűt, ciklusai révén, szintén különböző keresések jellemzik. Kopriva Nikolett rejtett helyei és lényei is ott vannak ezekben a versekben, ahogyan ott vannak a segélykiáltásai is. Az alábbiakban vele beszélgetünk, versekről, de életről, biztonságról és otthonról is.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
